Tájékoztatók

 A Magyar Nemzeti Levéltár gyűjtőköre

A Magyar Nemzeti Levéltár az 1995:LXVI. törvény értelmében iratállományát ajándék, a rendelkezésére álló anyagi források függvényében vásárlás, vagy letét útján maradandó történelmi értékű magániratokkal gyarapítja.

A gyűjtés során elsődleges szempont az, hogy a felkínált dokumentumok az őrizetünkben lévő levéltári anyaghoz illeszkedjenek, azok forrásértékét gazdagítsák. Így főként országos jelentőségű családok, egyesületek, testületek, illetve más szempontból kiemelkedő személyek (tudósok, művészek, írók) hagyatékának átvételére, valamint a külföldi magyar emigráció történetével kapcsolatos gyűjtemény gyarapítására törekszünk.

Emellett kiemelten kezeljük az 1541 előtt keletkezett iratokat, a jelentős történelmi eseményekhez (például Rákóczi-szabadságharc, 1848/1849-es forradalom, az I. és II. világháború, be- és kitelepítések, 1956-os forradalom, rendszerváltás) köthető dokumentumokat (kéziratok, levelezések, naplók, visszaemlékezések, beszámolók), a címeres nemesleveleket, a kéziratos térképeket, országos jelentőségű épületek tervrajzait, 19. századnál korábbi pecsétnyomókat, és részvényeket. Szívesen várunk régi családi fényképeket, vagy a kisebbségre vonatkozó magániratokat is.

A gyűjtőköri feladatokat a Magyar Nemzeti Levéltáron belül az Országos Levéltárban a Magánlevéltárak és Gyűjtemények Főosztálya, megyei szinten az adott megyei levéltár koordinálja. 

Iratajándékozás

Ajándékozás során a beadó a felkínált iratanyagért anyagi ellenszolgáltatást nem kér, és az adományozással egyúttal az iratok tulajdonjogáról lemond. A beadó az iratanyagot egy előre egyeztetett időpontban hozhatja be a levéltárba.

Az iratanyagot intézményünk átvételi elismervénnyel veszi át (átvételi elismervény), amelyen szerepel a beadó neve, lakcíme, személyi igazolványszáma, egyéb elérhetősége (email vagy telefon), az átvett iratanyag átfogó megnevezése, időköre és terjedelme, valamint az iratanyag beadásának a célja (ajándék, vásárlás vagy letét). Az átvételi elismervény két példányban készül, amelyből egy a levéltárban, egy pedig a beadónál marad. Az elismervényt a beadó és az iratátvevő aláírása hitelesíti. Ezt követően veszi kezdetét az iratértékelési folyamat, melynek során több levéltáros kolléga bevonásával elkészül a szakvélemény és az értékbecslés. Ennek során megállapításra kerül a beadott iratanyag köztörténeti forrásértéke, gyűjteményünkbe történő illeszthetősége. A szakmai körültekintéssel végzett feladat általában 30 munkanapot vesz igénybe. Az átadási és becslési folyamatot gyorsítja, ha a beadó jegyzékkel ellátott iratanyagot kínál fel. Amennyiben az iratbecslők végső döntése nemleges, az iratot az átvételi elismervény ellenében a beadónak visszaadjuk. Igenlő válasz esetén a beadó ajándékozási nyilatkozatot tölt ki (ajándékozási nyilatkozat), amelyben lehetősége van a beadott iratanyag kutatásával kapcsolatban korlátozással is élni. Az ajándékozási nyilatkozat két példányban készül, egy a beadónál marad, a másik pedig intézményünknél. A számunkra megküldött, aláírt ajándékozási nyilatkozat átvétele után az iratanyagot állományba vesszük és az elhelyezéséről, valamint levéltári jelzetéről a beadót levélben értesítjük.

 Iratvásárlás

Vásárlás során a beadó a felkínált iratanyagért anyagi ellenszolgáltatást kér. A beadó az iratanyagot egy előre egyeztetett időpontban hozhatja be a levéltárba. Intézményünkben vásárlásra szűkös anyagi kereteink miatt csak nagyon indokolt esetben kerül sor.

Az iratanyagot intézményünk átvételi elismervénnyel veszi át (átvételi elismervény), amelyen szerepel a beadó neve, lakcíme, személyi igazolványszáma, egyéb elérhetősége (email vagy telefon), az átvett iratanyag átfogó megnevezése, időköre és terjedelme, valamint az iratanyag beadásának a célja (ajándék, vásárlás vagy letét). Az átvételi elismervény két példányban készül, amelyből egy a levéltárban, egy pedig a beadónál marad. Az elismervényt a beadó aláírása hitelesíti. Ezt követően egy 30 munkanapot is igénybe vehető iratértékelési folyamat veszi kezdetét, melynek során több levéltáros kolléga is kinyilvánítja a véleményét, hogy a beadott iratanyag maradandó értéket képvisel-e, és az intézmény gyűjteményébe illeszthető-e. Az átadási és becslési folyamatot gyorsítja, ha a beadó jegyzékkel ellátott iratanyagot kínál fel. Amennyiben az iratbecslők végső döntése nemleges, az iratot az átvételi elismervény ellenében a beadónak visszaadjuk. Igenlő válasz esetén a beadónak árajánlatot teszünk, amelynek elfogadása esetén adásvételi szerződést írunk. Ha nem tudunk megállapodni, az iratanyagot átvételi elismervény ellenében visszaadjuk. A fizetés banki átutalással 30 munkanap alatt történik, ezért az adásvételi szerződés kitöltésekor az ügyféltől bankszámlaszáma megadását kérjük. Az adásvételi szerződés öt példányban készül, ebből négy a vevőt, egy pedig a beadót illeti. A szerződéseket a beadó és a főigazgató aláírása hitelesíti. Miután a kifizetés főigazgatói jóváhagyással megtörtént, a beadóhoz az adásvételi szerződés őt illető példányát eljuttatjuk, az iratanyagot állományba vesszük és az iratanyag elhelyezéséről, valamint levéltári jelzetéről a beadót levélben értesítjük.

Letét

Letét esetén a Magyar Nemzeti Levéltár határozott idejű szerződés keretében a maradandó történelmi értéket képviselő iratanyagot ingyenes letétként megőrzi.

A letéti szerződésben (letéti szerződés) szerepel az irat tulajdonosának neve, lakcíme és egyéb elérhetőségei, a letétbe helyezett levéltári anyag fizikai állapota, valamint az őrzésre, kutatásra, reprodukálásra vonatkozó kikötések. A szerződésben rögzítjük a letét időtartamát – amely általában 25 vagy 50 év, de indokolt esetben ettől eltérő is lehet –, a lejártakor értesítendő személyek alapadatait és elérhetőségét. A letétként átvett iratokról jegyzék készül, amely a letéti szerződés részét képezi. A letéti szerződés öt példányban készül, ebből négy a letéteményest, egy pedig a letevőt illeti. A szerződéseket a letevő és az MNL főigazgatójának aláírása hitelesíti. 

Digitális másolatban megőrzi a levéltár

Amennyiben a Magyar Nemzeti Levéltár látókörébe került, maradandó történelmi értéket képviselő iratanyag megszerzésére sem ajándékozás, sem vásárlás, sem pedig letét útján nem nyílik lehetőség, úgy a levéltár kezdeményezheti az iratok védetté nyilvánítását Miniszterelnökség Örökségvédelmi Hatósági Főosztályán, A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény 33. § (1), (3), (4) és (5) bekezdése, valamint A kulturális javak védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló 57/2013. (VIII: 7.) EMMI rendelet 2 § (1) bekezdése alapján.

Az eljárás során a hatóság védett levéltári anyaggá nyilváníthatja a nem levéltárban, muzeális intézményben és könyvtárban őrzött, 50 évnél régebben keletkezett maradandó értékű magániratokat, és határozatban kötelezheti a tulajdonost arra, hogy a nevezett iratanyagot biztonsági másolat elkészítése céljából – meghatározott időtartamra – a Magyar Nemzeti Levéltárnak átadja. A levéltári anyag oda- és visszaszállításáról – a tulajdonossal történt megállapodás szerint – a Magyar Nemzeti Levéltár gondoskodik.

A biztonsági másolatot a Magyar Nemzeti Levéltár digitális tartalmak hosszú távú megőrzését biztosító rendszerében archiválja. A biztonsági másolatról további másolat készítését, valamint az abban folytatható kutatást a tulajdonos, meghatározott időtartamra szólóan megtilthatja, illetve korlátozhatja, hozzájárulási szerződés keretében.

Emellett lehetőség van nem védett irat esetében is biztonsági másolat készítésére. Amennyiben az Ön tulajdonában olyan értékes, piaci forgalomba még nem került irat van, amelyet sem ajándékozni, eladni vagy letétbe helyezni nem kíván, ám fennmaradását valamilyen módon mégis szeretné biztosítani, úgy a Magyar Nemzeti Levéltár – amennyiben az általa lefolytatott értékbecslés során az irat maradandó jelentőségéről meggyőződött – digitalizálja azt. Ezáltal intézményünk lehetőséget kínál a tulajdonába nem kerülő, ám fontos dokumentumok másolatban való megőrzésére és kutathatóságára. A biztonsági másolat készítésének a tulajdonosra nézve számos előnye van: víz-, tűzkár vagy betörés esetén az irat megsemmisülésével vagy elvesztésével annak információtartalma megmarad, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár által készített felvétel a rendőrségi eljárás során a dokumentum létezésére bizonyítékként szolgál. 

 

Milyen iratokat gyűjt a levéltár? – Példatár

 

Az alábbiakban közölt válogatás olyan magániratokra mutat példát, amelyek a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjtőköri szabályzatának megfelelően, ajándék, vásárlás vagy letét útján kerültek intézményünkbe. A gyűjtés során elsődleges szempont az, hogy a felkínált dokumentumok az őrizetünkben lévő levéltári anyaghoz illeszkedjenek, azok forrásértékét gazdagítsák.

I. Kiemelt gyűjteményeink

Középkori iratok

Középkori iratoknak az 1526. augusztus 29-e, azaz a mohácsi csata előtt keletkezett dokumentumokat nevezzük. Mivel a török időkben a királyság központi szerveinek Budán őrzött iratanyagai nagyrészt megsemmisültek, az Országos Levéltár 1874. évi újjászervezése után a középkori iratokat külön gyűjteményekbe rendezte (Diplomatikai Levéltár). Az elmúlt közel másfél évszázadban elődeink folyamatosan gyarapították a középkori gyűjteményt, mely jelenleg mintegy 108 ezer iratból áll.

  1. A rekonstruált címerkép a Turul 1898. évi számában
  2. Zsigmond király által a Koltay család részére Konstanzban adományozott címereslevél, 1431.

Jelzet: MNL OL DL 108441

A forrás nem volt teljesen ismeretlen a történettudomány előtt, hiszen Illésy János a Turul 1898. évi számában egy rövid genealógiával együtt már közölte annak szövegét és rekonstruált képét. Az irat előkerülésével azonban kiderült, hogy a szakirodalomban szereplő adatok alapján rekonstruált címerkép az eredetihez viszonyítva számos pontatlanságot tartalmaz, így például bárány helyett kost ábrázol, és a feje körül nem látható gloriola. Ez is mutatja azt, milyen fontos az eredeti források felkutatása és közgyűjteményi elhelyezése, hiszen feldolgozottnak vélt témában is szolgálhatnak új információkkal.

Bekerülés módja: letét (2015)
 

Dengelegi Bernaldus és Cholnoki Pál fogott bírák által kiállított perhalasztási tanúsítvány, 1480. május 1.

Jelzet: MNL OL DL 107704

Nevezett bírák tanúsítják, hogy a pert, amelyet Ilosvai István deák és fia Jeromos, valamint Mándi Ambrus és felesége, Eufémia a kolozsmonostori konvent kötelezőlevele értelmében május 1-jén kellett felvegyenek, elhalasztották május 15-ére, mely napon a feleknek Karol mezővárosban kell előttük megjelenniük. A restaurált papír oklevél bekerülésének módja: ajándék (1976)

 

Címereslevelek

Az eredeti címeres nemeslevelek a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának egyik legkorábbi (1886-ban kialakított) gyűjteményét képezték, amelyet a Magyar Országos Levéltárral való egyesítésig, 1934-ig folyamatosan gyarapítottak. A címereslevelek gyűjtését a Magyar Országos Levéltár nem csak folytatta, hanem már megalakulása (1875) óta maga is folyamatosan végezte. Tekintve, hogy a címereslevelek egyedi, megismételhetetlen műalkotások, melyek komoly köz-, társadalom-, művelődés-, had-, művészet- és egyéb történeti jelentőséggel is bírnak, ezen iratok Magyarország kulturális kincsei közé tartoznak és így fontos a tudományos kutatás számára biztosított hozzáférhetőségük.




Brandenburgi Katalin erdélyi fejedelem által Kaba Mihálynak és általa fiának, Bálintnak kiadott címereslevél, 1630. február 25.

Jelzet: MNL OL R 64 - 1. - No. 1090.

Brandenburgi Katalin erdélyi fejedelemasszony címert és erdélyi nemességet adományoz a Gyulafehérvárott lakó Kaba Mihály és fia, Bálint részére, akiknek érdemeit a szöveg nem részletezi. Az aránylag jó állapotú oklevelet a fejedelemasszony aláírásával, Kovacsóczy István erdélyi kancellár és Markosfalvi Márton titkár ellenjegyzésével Gyulafehérvárott adták ki. Bekerülés módja: ajándék (2016)

 

I. Lipót magyar király nemesség- és címeradománya Petes Péternek és családjának, 1681. augusztus 20.

Jelzet: MNL OL R 64 - 1. - No. 624.

 

A Sopronban kelt címereslevél adományosai Petes Péter, felesége Beke Orsolya, fiai János, annak felesége Gönczy Katalin, Sámuel, Mirás, atyafia Szabó Mihály, valamint Petes Sándor, és annak gyermekei: János, Márton, Katalin, Johanna. Bekerülés módja: ajándék (1971)


 

Céhekkel kapcsolatos iratok

A Magyar Nemzeti Múzeum céhes iratgyűjteménye 1956-ban elégett, így az ilyen jellegű dokumentumok (mesterlevelek, vándorkönyvek, céhszabályzatok, felszabaduló levelek) szórványosan maradtak fenn és nehezen kutathatók, noha a magyar iparra nézve igen fontos források. A Magyar Nemzeti Levéltár ez irányú gyűjtése tehát hiánypótlás, a Magánlevéltárak és Gyűjtemények Főosztályán jelenleg már több mint 450 ilyen jellegű dokumentum található.

 

Czemnick Márton, Illésházy János gróf szakácsa kiadja Sikula Pál szakácslegény szabadulólevelét, miután az 3 évnyi tanulóidejét letöltötte, 1780. január 30.

Jelzet: MNL OL R 276 – No. 170.

Bekerülés módja: ajándék (1892)

 

A kassai pékek felveszik tagjaik közé a modori származású Richter Pál pékmestert, 1791. december 12.

Jelzet: MNL OL R 276 - No. 184.

Bekerülés módja: vásárlás (1960)
 

 

Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok

 

A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratanyag nagy része az évszázadok folyamán elpusztult. 1956-ban különösen nagy veszteség érte e korszak dokumentumait, a pusztulás elől jóformán csak a fejedelmi levéltár iratanyag menekült meg, amely az Országos Levéltár G szekciójában (Rákóczi-szabadságharc levéltára (1501-1985) maradt fenn. Mindezek okán a szabadságharc története kevéssé dokumentált, így az erre vonatkozó iratok gyűjtése hiánypótlás.

 

Bercsényi Miklós Berzeviczy Boldizsárhoz írt levele, 1709.december 26.

Jelzet: MNL OL R 309 - II. - No. 34.

 

A levél tanúsága szerint Colonellus Painer Ferenc legénye ahelyett, hogy a rá bízott lisztet hiánytalanul elszállította volna Löckre, útközben ebből sokat elvesztegetett és pénzen eladott: Bercsényi Miklós a visszaélésről értesülve haladéktalanul intézkedéseket rendelt el. Bekerülés módja: vásárlás (2003)


 

Az 1848/1849-es forradalomra és szabadságharcra, valamint az ezt követő magyar emigrációra vonatkozó iratok

 

A Rákóczi-szabadságharchoz hasonlóan, az 1848/1849-es forradalomra és szabadságharcra, valamint az ezt követő magyar emigrációra vonatkozó iratanyag is meglehetősen kevés. Miután történelmünk kiemelkedően fontos eseményéről van szó, a korszak jobb dokumentáltsága érdekében az ehhez kapcsolódó források gyűjtése alapvető és hiánypótló.

 

Kossuth Lajos levele fiához, Kossuth Ferenchez, 1856. december 28.

Jelzet: MNL OL R 90 - I. - 8803.

 

Kossuth Lajos levelében megvizsgálja, mi teszi lehetővé, hogy fiai magas szintű képzettséget kapjanak. Arra jut, hogy ezt elsősorban hazájuknak köszönhetik, és figyelmezteti fiait, hogy ennek szellemében kell élniük és munkálkodniuk. Bekerülés módja: letét (1991)

 

A császári központi bizottság hirdetménye az 1848/1849-es szabadságharcban részt vett személyek ítéleteinek enyhítéséről, 1849. augusztus 23.

Jelzet: MNL OL R 32 - No. 3978.

 

A nevek között szerepel Kofler Bódog honvéd őrnagyé, valamint Bayerle János és Hoffmann Henrik kapitányoké is. Eredetileg mindhármukat kötél általi halálra ítélték. Bekerülés módja: vásárlás (2016)

 

 

II. Családi iratok

 

Az Országos Levéltár Magánlevéltárak és Gyűjtemények Főosztályának iratanyagának gerincét a családi iratok jelentik. A magánlevéltári iratok gyűjtését az osztály tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályától örökölte meg, amit 1934-ben – az 1934: VIII. tc. alapján – egyesítettek az Országos Levéltárral. Igaz ez a megállapítás akkor is, ha tudjuk, hogy az Országos Levéltár már megalakulása óta – az 1723. évi 45. törvénycikk alapján – gyűjtött magánlevéltári anyagot.

A családi levéltár az egyik legkorábbi levéltártípus. A családok mindenekelőtt jogbiztosító irataik (így például birtokaikra vonatkozó adománylevelek, osztálylevelek, hitbizomány alapítólevelek, végrendeletek) a jogviták során bizonyítékként való felhasználás céljából szakszerű megőrzésére törekedtek. Saját igényeik szerint történő kezelésükre és rendezésükre, elsősorban a tehetősebb családok, már a 18. századtól jogi végzettségű szakembereket alkalmaztak levéltárosként (archivarius). Az Országos Levéltár a régi nemesi családok rendezési elveit tiszteletben tartva meghagyta, vagy a széthullott anyag esetén megkísérelte visszaállítani az eredeti rendet többek között azért, hogy a fennmaradt eredeti segédletek így elősegíthessék a kutatást. Az arisztokrata családok levéltárai mellett a gyűjtés kiterjed a nagypolgári, a közép- és kispolgári, valamint a paraszti családok iratanyagára is.  A családi levéltárakban őrzött iratanyag nem csak az adott família történetére vonatkozóan tartalmaz adatokat. Nagyon sokszor egy-egy politikai esemény pontosabb megértése elképzelhetetlen lenne a családi levéltárakban történő kutatás nélkül, de nélkülözhetetlen adatokat találhatnak az osztály által őrzött több mint 3 000 iratfolyóméter anyagban a jog-, hely- és gazdaságtörténészek is. Szorosabb megyei kötődésű személyek hagyatékát a megyei levéltárak veszik át, amennyiben a felajánlott iratanyag gyűjteményükbe illeszthető.

 

Hajnóczy család, 1705, 1885-2013.

Jelzet: MNL OL P 2214

 

Az iratanyag rendszerezése a családtagok szerint történt, így a legkorábban született személy, Hajnóczi R. József iratait házastársa, majd leszármazottaiknak iratanyaga követi születési sorrendben. Az egyes iratcsoportokon belül általában személyi iratok, levelezés, tudományos munkásság, fényképek követik egymást. Külön kiemelendők Germanus Gyuláné született Hajnóczi Rózsa Indiában készített, feltehetően ismeretlen fényképei, valamint Hajnóczi László vasútgépészeti és egyetemi oktatói tevékenységére vonatkozó iratai. A szokásos személyi iratokon kívül szép számmal találhatók díszes kivitelű kitüntetési és egyéb (dísz)oklevelek. A család tagjai élénk közéleti tevékenységet folytattak, ezért a különféle egyesületek és társaságok (így például a Nemzeti Tornászegylet, Tanáregylet, Diákotthonszövetség, Vöröskereszt) iratanyaga is jelentős.

Bekerülés módja: ajándék (2016)

 

Kiegészítés az Esterházy család tatai levéltárához: tatai 1794. évi uradalmi összeírás

Jelzet: MNL OL P 211 - I. – 1794

 

Az uradalmi összeírás kiegészítette az őrzésünkben lévő Esterházy család tatai levéltárának birtokgazdálkodási iratait. A kötet bekerülésének módja: vásárlás (2017)

 

Apponyi családra vonatkozó fotógyűjtemény, 19–20. század

Jelzet: MNL OL P 380 - IV. – 1–7. tétel

 

Értékes szerzemény volt egy az Apponyi családra vonatkozó 19–20. századi fénykép- és kiadványgyűjtemény, aminek legérdekesebb részei egy fényképalbum 166 db fekete-fehér fotóval, döntően a Pressbaum Szent Szív (Bécs közelében) lánynevelő intézetből, továbbá 41 db családi fotó az Apponyi és rokon Seherr-Thoss családról: közte Apponyi Antal, Apponyi Geraldine későbbi albán királyné, Apponyi Teréz és más családtagok. A gyűjteményt a Károlyi család ún. fóti levéltárába, a Károlyi család egyetemét érintő iratok IV. sorozatába helyeztük el.  Bekerülési módja: vásárlás (2009)


 

III. Személyi fondok, hagyatékok

 

A személyi fondok és hagyatékok esetében az iratok egyetlen személyen keresztül kapcsolódnak össze. Az itt található jellemző dokumentumtípusok között kiemelendők a személyi iratok, levelezések, birtokigazgatási-gazdálkodási iratok, adásvételi szerződések, háztartási könyvek, családi fényképek, feljegyzések, naplók. Személyi iratanyag átvételére akkor kerül sor, ha a hagyatékozó országos jelentőségű, vagy valamilyen szempontból kiemelkedő személy volt. Szorosabb megyei kötődésű személyek hagyatékát a megyei levéltárak veszik át, amennyiben a felajánlott iratanyag gyűjteményükbe illeszthető. A személyi hagyatékok ugyancsak kiváló forrásai az életmódtörténetet, gazdaság-és társadalomtörténetet kutatóknak.
 

dr. Klein Móric (később dr. Farkas Miklós) a Kútvölgyi úti Állami Kórház belgyógyász szakorvos hagyatéka, 1860-1960.

Jelzet: MNL OL P 2256 - 175. - 1.

 

A gyűjtemény dr. Klein Móricz (1945 után: Farkas Miklós) belgyógyász szakorvos (Tolcsva, 1901–Budapest, 1958) és családja iratait tartalmazza. A történeti kutatás számára legértékesebbek a Jászberényben illetve a keleti fronton töltött munkaszolgálatot és az 1944-es deportálást dokumentáló iratok, továbbá 1950-es évek elejéről származó személyi dossziéja. Bekerülés módja: ajándék (2016)

 

Töttösy Ernő hagyatéka, 1936–2008.

Jelzet: MNL OL P 2336

 

Az irategyüttes a kommunista hatalommal szembeszálló, az 1956-os forradalomban részt vevő Töttösy Ernő ügyvéd széleskörű közéleti, társadalmi és gazdasági tevékenységére vonatkozóan egyaránt tartalmaz adatokat, a hozzá intézett levelek pedig értékes információkat nyújtanak az 1956-os magyar emigránsok politikai ténykedésére. Az államosításig főként gyárak jogi képviseletét ellátó Töttösy Ernő ellen a rendőrség még 1951-ben körözést adott ki, mert kitelepített ismerősei részére hamis okmányokat szerzett. Bár 1952-ben családjával együtt megkísérelte az ország elhagyását, menekülés közben kémkedés vádjával letartóztatták, és államellenes összeesküvésben való részvétel miatt 12 év börtönre ítélték. 1956. október 27-i szabadulása után bekapcsolódott az újpesti forradalmi bizottság munkájába. A forradalom bukását követően Jugoszlávián keresztül Belgiumba emigrált. Itt a Keresztény Szakszervezet titkáraként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a „Madách Kör” megszervezése és a „Magyarok” című havilap megjelentetése. Menekültüggyel, emigránsok és kisebbségek helyzetével foglalkozó több társaságnak és testületnek is tagja, vezető tisztségviselője volt: Kelet-Európai és Tengerentúli Menekültek Federációja főtitkáraként, valamint az Anti-Kommunista Liga magyar tagozatának elnökeként is ténykedett. Bekerülés módja: ajándék (2016)

 

 

IV. Egyesületi, testületi iratok

 

A különféle egyesületek és testületek a társadalom önszervezése szempontjából sajátos intézményhálózatok, melyek iratanyaga a társadalmi élet és tevékenység egy olyan szegmensét mutatja, amely a köziratokban rejtve marad. Megőrzésük és gyarapításuk ezért különösen fontos.

 

Encián Turisták 1./Az egyesület tagjai által írt kéziratos napló; 2./ Az Encián Turisták 1914 Alapszabályai Turarendje Ház- és Rendszabályai, 1914-1931.

Jelzet: MNL OL P 2249 - 107.

 

1914 decemberétől 1919. december 5-dike között vezetett, több kéz írásával készült napló, amely a turistaegyesület kirándulásait örökíti meg. Az Encián Turisták 1914 Alapszabályai Turarendje Ház-és Rendszabályai címet viselő szabályzatuk Kalmár Ernőnek szóló, 1931. december 4-én megjelent példánya, 18 oldal, eredeti kötésben.

Bekerülés módja: vásárlás (2017)
 

 

V. Egyéb gyűjteményeink

 

Erdélyre vonatkozó gyűjtemények

 

Az Országos Levéltár R szekciójának Erdélyre vonatkozó gyűjteményei a 16–20. század közötti időszakról őriz forrásokat. Ezek között pergamenre írt, függőpecsétes privilégiumok, erdélyi kormányzati, közigazgatási, igazságszolgáltatási, diplomáciai, megyei és városi, sőt családi iratok is megtalálhatók.

 

Kálnoky (köröspataki) gr. család kőröspataki úriszéke előtt lefolytatott perek protocolluma, 1694 – 1735.

Jelzet: MNL OL R 298 - I. - 11. tétel

 

A földesurak jogszolgáltató törvényszékének jegyzőkönyvei a periratokon keresztül adnak betekintést az ítélkezés menetébe, a kor társadalmi-gazdasági viszonyaiba. Ilyen jellegű dokumentumok meglehetősen ritkán kerülnek elő, kivált a 18. század elejéről. Igazi kuriózumnak számít tehát a 2007-ben megvásárolt Kálnoky (kőröspataki) grófi család kőröspataki úriszéke előtt lefolytatott perek protocolluma, melyet 1694 és 1735 között vezettek, így rendkívül korai korszakot ölel fel. A jegyzőkönyv bekerülésének módja: vásárlás (2007)

 

 

Naplók, visszaemlékezések

 

A jelentős történelmi eseményeket hétköznapi emberek szempontjából bemutató naplók és visszaemlékezések kiváló forrásai egy-egy időszak kortársi tapasztalásainak, és számos új részlettel gazdagítják ismereteinket az adott korról és a főleg politikatörténeti szempontból feldolgozott történésekről. A naplók legfőbb erénye, hogy a múlt egyidejű átélését rögzítik, míg az utólag készült, így a naplóknál lényegesen átgondoltabb visszaemlékezésekben már tükröződnek íróik későbbi tapasztalatai is.

 

Horváth György „palackposta” feljegyzése, 1914.

Jelzet: MNL OL R 385 - No. 85.

 

Bekerülés módja: ajándék (2016)

 

Egy krisztinavárosi lakos visszaemlékezése Buda ostromára, 1946.

Jelzet: MNL OL R 385 - No. 78.

 

Bekerülés módja: vásárlás (2013)

 

 

Kéziratos térképek és tervek

 

Az Országos Levéltár térkép- és tervtára többségében kéziratos, latin és német nyelvű, 18–19. századi térképeket és tervrajzokat tartalmaz, melyek iratanyag mellékleteiként keletkeztek. Innen történő kiemelésüket kezdetben nagy méretükből adódó tárolási nehézségek, később pedig az így létrejött gyűjtemény további gyarapítása indokolta. A térkép- és tervtár anyagában egyedülálló módon tanulmányozhatjuk az adott korra jellemző ábrázolásmódokat, a tájak, épületek, hidak, közlekedési eszközök és gépek akkori küllemét, valamint nyomon követhetjük a határváltozásokat, vízszabályozásokat és különböző felméréseket.

 

Kőrös vármegye térképe, 1796.

Jelzet: MNL OL S 103 - No. 7/27.

 

Az Ideal Karte der ganzen Kreützer Gespannschaft nach der eigentlichen Lage, Weite, und Entfernung aller inliegenden Ortschaften, Lauf der umfangenden Grenzen, vorzuglicheren Flüssen und Bächen, Strassen, besonderen Gebürgen, Morästen, und Waldungen címet viselő, német nyelvű, kéziratos, színezett megyetérkép 1:135 000 méretarányú, 101x65 cm nagyságú. Anyaga: vászonra vont papír. A Magyar Nemzeti Levéltár 1948-1949 folyamán vásárolta meg számos más térképpel együtt a Khuen-Héderváry család hédervári levéltárából a neves térképész, Lipszky János (1766-1826) hagyatékaként.

 

 Szegedi vasúti Tisza-híd, 1856

Jelzet: MNL OL T 14 - No. 50.

 

A négy pilléres, vasszerkezetű hidat Ernest Cezanne tervezte a Lánchíd tervezőjének, Clark Ádámnak a közreműködésével. Ezt a tervrajzot csak Clark Ádám rajzolta. A híd pilléreit a Tisza medrében beton alapok tartják, melyeknek magassága kétszer akkora, mint a híd víz feletti része. A kéziratos tervrajz bekerülési módja: vásárlás (1983)

 

Letölthető dokumentumok, szerződésminták