"Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot"

Utasítás a parancsolt ünnepek megtartásáról 1733-ból
2019.05.16.

„Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után”[1]

Utasítás a parancsolt ünnepek megtartásáról 1733-ból

 

Magyarországon a 16. században az ország három részre szakadásával, és a középső harmad török kézre kerülésével csaknem egybeesik a reformáció megjelenése. A Hódoltság területén az új hit terjedését elősegítette, hogy az életben maradt katolikus hívők pasztoráláshoz alig akadt pap. A hiány pótlásáról a püspököknek kellett volna gondoskodni, azonban a kinevezett megyéspüspökök széküket nem foglalhatták el. Ahol nem volt plébános, ott papi feladatokat ellátó laikusok, licenciátusok jelentek meg, illetve a fennmaradt szerzetesi közösségek tagjai jártak ki a csekély számú és méretű katolikus közösségekhez. A reformáció egyes irányzatai közt nagy volt az átjárás, azaz a kisebb falvak lakóinak hitét személyes meggyőződés helyett inkább az döntötte el, hogy éppen milyen hitvallású prédikátor volt jelen a helységben.

A Habsburg uralkodók az ellenreformációt támogatták, melynek fénykora a 17. században Pázmány Péter érsekségének ideje. Jóllehet a Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári béke megengedte a három elismert vallásnak a vallásszabadságot, azaz ennek értelmében a római katolikusok, reformátusok és evangélikusok szabadon gyakorolhatták vallásukat, azonban III. Károly a római katolikusokat tartotta politikai szövetségeseiknek. A bécsi udvar célja az ország önállóságának a korlátozása volt, mely abszolutisztikus törekvéseket a katolikus egyház támogatta. 1731-ben III. Károly kiadta a protestánsok vallásgyakorlását erősen korlátozó Carolina Resolutiót, mely megkülönböztette egymástól a nyilvános és a magán-istentiszteletek fogalmát. A rendelet értelmében meghatározták azokat a helyeket, ahol nyilvános istentiszteleteket lehetett tartani. Az engedélyezett helyeket az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikkelyéről, artikulusáról elnevezve artikuláris helyeknek hívták. Ezeken kívül csak családi áhítatok folyhattak lelkipásztor jelenléte nélkül. A nem artikuláris helyeken lakó reformátusok és lutheránusok pedig ezután szintén a katolikus plébánosok felügyelte alá tartoztak. Szorgalmazták a protestánsok katolizálását-rekatolizását, ugyanakkor megnehezítették a katolikusok protestáns hitre való áttérését. A vegyes házasságok megkötésére csak katolikus pap kapott felhatalmazást. Az állami tisztségviselőket olyan, ún. dekretális eskü tételére kötelezték, amely tartalmazta Szűz Mária és szentek neveit is. Mivel azonban a protestánsok a szentek tiszteletét elutasítják, ezekre nem esküsznek, ezáltal a nem katolikusok számára gyakorlatilag lehetetlenné vált a hivatalviselés.

Egészen 1781-ig, II. József türelmi rendeletéig érvényben maradt a Carolina Resolutio. Ennek jegyében született az alábbi iratba foglalt uralkodói utasítás is, mely a lutheránus és kálvinista hívőket is kötelezte a katolikus ünnepek megtartására. Mivel azonban többségükben az általuk el nem ismert és nem tisztelt szentekhez kapcsolódnak, sértették a protestáns hívőket.

 

A közgyűlési jegyzőkönyvek fogalmazványai közt lapuló, latin nyelvű, 1733. március 30-án, Szekszárdon megtartott kisgyűlésen felolvasott akta fordítása következik.

 

Méltóságos, nagytiszteletű, tekintetes és nemes lelkű, nemzetes és vitézlő nagyrabecsült urak!

 

Szent császári-királyi felség, kegyes urunk, országunk törvényeinek végrehajtására szigorúan elrendeli a vasárnapok és a parancsolt ünnepek minden helységben, minden országlakos által, különbségtétel és kivétel nélkül való megtartását.

A törvényt megszegőkkel szemben alkalmazandó büntetéssel kapcsolatban királyunk úgy rendelkezik, hogy a nemesek pénzbüntetést, a nem nemesek pedig testfenyítő büntetést kapjanak. Ezt a büntetést a megyei, szabad királyi városi és más joghatóságok szabják ki és hajtsák végre, miután megfelelő értesülést szereztek a kihágást elkövető személyekről, vagyoni helyzetükről, idősebb korukról, vagy gyengébb egészségi állapotukról.

Az efféle büntetés kiszabásakor vegyék figyelembe, hogy ezeket a büntetéseket a vasárnapok és ünnepnapok újbóli megszegése esetén meg kell duplázni. Nemesek esetén ez a pénzben meghatározott büntetés 6, illetve nagyobb büntetés esetén 25 forintnál, nem nemesek esetén pedig a botozás kisebb büntetés esetén 12 botütésnél, nagyobb esetén pedig 50 botütésnél ne legyen nagyobb.

Éppen ezért őfelsége kegyesen úgy rendelkezik, hogy az ország minden megyéje, szabad királyi városa és más joghatósága őfelsége ezen kegyes császári-királyi rendeletét saját területén helységenként olyan módon és formában, amellyel más kegyes császári-királyi rendeleteket is az egész országban közzé szoktak tenni, a parancsolt ünnepek anyanyelvű felsorolásával együtt haladéktalanul hozza nyilvánosságra. A rendelkezést megszegők, és így a parancsolt ünnepeket betartani nem akarók, vagy azt megsérteni próbálók, a mondott mód szerint kiszabandó büntetést kell, hogy kapják. A büntetést visszavonhatatlanul végre kell hajtania a világi hatóságnak a plébános vagy bárki más panaszára, vagy az ezért kirótt bírságot a megfelelő mód szerint össze kell gyűjteni és ahhoz a római katolikus plébániatemplomhoz vagy leányegyházhoz eljuttatni, ahol egyébként az előírt ünnepek megsértése által jogtalanság következett be. Mindezekről a főesperest és az esperest értesítsék, és végül mindezen bevételeket és kiadásokat érintő számadást a Helytartótanácsnak azok, akiknek ez a dolga, évente küldjék el.

Így ezt a császári-királyi akaratot és rendelkezést uraságaitokkal azért tudatjuk, hogy ennek értelmében, ez a rendelkezés következetesen a vármegyében helységről helységre olyan módon és formában, ahogyan más kegyes császári-királyi rendeleteket is közzé szoktak tenni, a parancsolt ünnepek ide csatolt felsorolásával együtt anyanyelven legyen kihirdetve. A rendelkezést megszegni bátorkodókra, az említett parancsolt ünnepeket megtartani nem akarókra és azt megsértőkre a személyüknek megfelelő módon kell a büntetést kiszabnia és visszavonhatatlanul végrehajtania a világi hatóságnak, az ebből származó összeget pedig megfelelő szokás és mód szerint kell összeszedni és a plébániatemplomokhoz, leányegyházakhoz a főseperes és az esperes tudtával eljuttatni, végül mindezen bevételeket és kiadásokat érintő számadást azok, akiknek ez a feladatuk, megfelelő módon a Helytartótanácsnak évente küldjék el.

 

Pozsony, Helytartótanács, 1733. január 27.

 

Azon ünnepek jegyzéke és felsorolása, amelyeket a Magyar Királyságban minden országlakosnak különbségtétel nélkül meg kell tartania

 

  1. Vasárnapok
  2. Urunk, Jézus Krisztus körülmetélése[2]
  3. Urunk, Jézus Krisztus megjelenése[3]
  4. Szent Pál megtérése[4]
  5. Boldogságos Szűz Mária megtisztulása[5]
  6. Szent Mátyás apostol ünnepe[6]
  7. Szent József, a boldogságos Szűz jegyesének ünnepe[7]
  8. A megtestesülés hírül adása[8]
  9. Nagypéntek
  10. Húsvét három napja
  11. Adalbert püspök és vértanú ünnepe[9]
  12. Szent György vértanú napja[10]
  13. Szent Fülöp és Jakab napja[11]
  14. A Szent Kereszt Megtalálása[12]
  15. Az Úr mennybemenetele[13]
  16. Pünkösd három napja
  17. Krisztus testének ünnepe, Úrnapja[14]
  18. Keresztelő Szent János születése[15]
  19. Szent László, magyar király ünnepe[16]
  20. Szent Péter és Szent Pál apostolok napja[17]
  21. Boldogságos Szűz Mária látogatása [Erzsébetnél][18]
  22. Szent Mária Magdolna napja[19]
  23. Szent Jakab apostol napja[20]
  24. Krisztus színeváltozása[21]
  25. Szent Lőrinc vértanú napja[22]
  26. Mária Mennybemenetele[23]
  27. Szent István, magyar király ünnepe[24]
  28. Szent Bertalan apostol ünnepe[25]
  29. Boldogságos Szűz Mária születése[26]
  30. A Szent Kereszt Felmagasztalása[27]
  31. Szent Máté apostol és evangélista ünnepe[28]
  32. Szent Mihály arkangyal ünnepe[29]
  33. Szent Simon és Júdás apostolok ünnepe[30]
  34. Mindenszentek napja[31]
  35. Szent Imre, magyar herceg ünnepe[32]
  36. Szent Márton püspök ünnepe[33]
  37. Özvegy Szent Erzsébet ünnepe[34]
  38. Szent Katalin, szűz és vértanú ünnepe[35]
  39. Szent András apostol ünnepe[36]
  40. Boldogságos Szűz Mária Fogantatása[37]
  41. Szent Tamás apostol ünnepe[38]
  42. Urunk, Jézus Krisztus születése[39]
  43. Szent István első vértanú ünnepe[40]
  44. Szent János evangélista ünnepe[41]
  45. Ártatlan szent vértanúk napja[42]
  46. Ezeken kívül minden plébánia ünnepelje meg saját patrónusát és a templom titulusát.

 

MNL TML IV/1.a. Tolna Vármegye nemesi Közgyűlésének iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek fogalmazványai, 1733.

Készítette: Maul-Link Dóra főlevéltáros



[1] Szent Biblia, Teremtés könyve 2.3.

[2] január 1.

[3] január 6., Vízkereszt

[4] január 25.

[5] február 2., Gyertyaszentelő Boldogasszony

[6] február 24.

[7] március 19.

[8] március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony, Jézus Krisztus fogantatása

[9] április 23.

[10] április 24.

[11] május 1.

[12] május 3.

[13] Áldozócsütörtök, a húsvét utáni 40. nap

[14] Pünkösd vasárnap után két héttel

[15] június 24.

[16] június 27.

[17] június 29.

[18] július 2., Sarlós Boldogasszony

[19] július 22.

[20] július 25.

[21] augusztus 6.

[22] augusztus 10.

[23] augusztus 15., Nagyboldogasszony

[24] augusztus 20.

[25] augusztus 24.

[26] szeptember 8., Kisboldogasszony

[27] szeptember 14.

[28] szeptember 21.

[29] szeptember 29.

[30] október 28.

[31] november 1.

[32] november 5.

[33] november 11.

[34] november 19.

[35] november 25.

[36] november 30.

[37] december 8.

[38] december 21.

[39] december 24.

[40] december 26.

[41] december 27.

[42] december 28., aprószentek

 

Utolsó frissítés:

2019.05.16.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges