Károlyi Sándor születésének 350. évfordulója

Konferencia és koszorúzás
2019.08.01.
2019. július 12-én a Magyar Nemzeti Levéltár Károlyi Kutatócsoportja és Nagykároly város közösen szervezett konferenciával és koszorúzással emlékezett meg a szatmári béke létrehozójának, Károlyi Sándor gróf 350. születésnapjáról.

A rendezvény célja az 1669. július 2-án Olcsvaapátiban született Károlyi Sándorral kapcsolatos legújabb kutatási eredmények bemutatása volt, amely azért is fontos, mert a Rákóczi-szabadságharcban betöltött szerepe miatt sokáig árulóként megbélyegzett politikussal kapcsolatban máig sok tévhit él az utókorban.

A Kutatócsoport első útja a kaplonyi román kori templom kriptájába vezetett, ahol megkoszorúzta Károlyi Sándor sírját. Kaplonyból a Kutatócsoport tagjai Nagykárolyba indultak, hogy egy tudományos konferencia keretében emlékezzenek meg Károlyi Sándorról.

A rendezvény helyszínéül a város középpontjában elhelyezkedő, impozáns nagykárolyi Károlyi-kastély szolgált. Az érdeklődőket Hágó Attila Nándor, a Nagykárolyi Városi Múzeum igazgatója, a Szatmár Megyei Múzeum helyi részlegvezetője és egyben a Károlyi Kutatócsoport tagja köszöntötte, majd felkérte Laczlavik Györgyöt a konferencia levezetésére, aki röviden ismertette a konferencia programját. Ezt követően került sor Kovács Jenő, Nagykároly polgármesterének megnyitó beszédére, melyben a polgármester úr hangsúlyozta, hogy a Károlyi család milyen sokat tett a városért és a hazáért.

A tudományos előadások sorát Kovács Ágnes nyitotta meg, aki nemrég megjelent forráskiadványát („…Az Isten is azt segíti, aki iparkodik.” Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz. Második kötet: (1712–1724). (Szerk.: Kovács Ágnes). Nyíregyháza. 2017.) rendhagyó módon ismertette. A könyvbemutató során elhangzott, hogy Károlyi Sándornak – aki mindaddig kitartott Rákóczi mellett, amíg úgy vélte, van esély a győzelemre, utána viszont ésszerű kompromisszumot keresett – komoly érdeme van abban, hogy nem lett hiábavaló a szabadságharc. Feleségével folytatott levelezése, amellett, hogy bepillantást enged a politikus privát szférájába, egyedülálló kortörténeti dokumentum a 18. századból. Károlyi Sándor, munkájából kifolyólag gyakran volt távol Barkóczy Krisztinától, aki ez idő alatt önállóan intézte a gazdaság ügyeit. A házastársak mindenről igen részletesen tájékoztatták egymást, legyen szó családi, gazdasági, katonai vagy akár közéleti történésekről. A levelekből kitűnik, hogy Károlyi Sándor egyenrangú partnerként tekintett a feleségére, akinek kritikáit is elfogadta.

Ezt követően Mészáros Kálmán mutatta be Károlyi Sándor itineráriumát (útvonal, útikalauz). Ennek során kitért az itinerárium lehetséges forrásaira, melyeket Károlyi Sándor esetében főleg az igen terjedelmes levelezés, kisebb részben más, általa aláírt dokumentumok, valamint naplók, emlékiratok jelentik. Az előadó Károlyi Sándor itineráriumát összevetette Vay Ádáméval, amely alapján jól kirajzolódott a különbség a nagybirtokos tábornagy és a kuruc főkapitány utazásai, a forrásokból megismerhető úticéljai között.

Révay Valéria Károlyi Sándor nyelvhasználatáról tartott előadást, melyhez forrásul a politikus Barkóczy Krisztinához írt leveleit használta. Hangsúlyozta, hogy a beszélt nyelv megismerésének legjobb kútfői a missilisek, hiszen ezek a mindennapi élet szavait rögzítik. A hangtani, mondattani és szókincs alapján egyaránt megvizsgált levelekből kitűnik, hogy Károlyi Sándor az északkeleti nyelvjárási régió nyelvét használta, valamint vélhetően beszédhibás volt, az „s” és „sz” betűk gyakori felcserélése legalábbis selypítésre utal. A levelekben gyakran használt szólásokat, közmondásokat és tréfás szófordulatokat.

A konferencia lezárása után került sor Károlyi Sándor szobrának megkoszorúzására. Ennek során Nagykároly város, a Nagykárolyi Városi Múzeum továbbá a Károlyi Kutatócsoport is lerótta tiszteletét Károlyi Sándor előtt.

Utolsó frissítés:

2019.08.01.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges