Az 1918-as forradalmi átalakulás napjai

Szerző: Csonka Laura
2018.10.31.
Száz évvel ezelőtt ezekben a napokban tört ki az őszirózsás forradalom, amelynek meglehetősen ellentmondásos emlékezete alakult ki. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött iratok, és korabeli filmhíradók felvételei alapján mutatjuk be ezeket a sorsfordító napokat.

1918. október 16-án IV. Károly Völkermanifest néven ismertté vált kiáltványában bejelentette, hogy Ausztria szövetségi köztársasággá alakult át, melyben minden néptörzs saját külön állami közösséget alkot letelepedési területén és felszólította a különböző nemzeti közösségeket saját nemzeti tanácsaik megalakítására. Wekerle Sándor miniszterelnök még aznap bejelentette a parlamentben, hogy a Monarchia osztrák felének föderatív átalakulása folytán Magyarországot Ausztriával immár csupán perszonálunió köti össze. A miniszterelnök beszédére reagálva Károlyi Mihály felirati javaslatot terjesztett elő, melyben „hódoló tisztelettel” kérte IV. Károlyt a politikailag, katonailag, gazdaságilag független Magyarország megalakítására, emellett a demokratikus szabadságjogok és a földreform megvalósítását kívánta. A császári proklamáció másnapján Tisza István egykori miniszterelnök drámai hangú parlamenti beszédében elismerte a háborús vereséget: „Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük.” Az elhangzott beszédnek végzetes, súlyosan demoralizáló hatása volt mind a hátországban, mind a fronton harcoló alakulatok között. A kilátástalan helyzettel és az eseményekkel szembeni tehetetlenséggel szembesülve október 23-án, az országgyűlés utolsó ülésén Wekerle Sándor lemondott.

Október 25-én este a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és 48-as Párt, a Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt valamint a Garami Ernő és Kunfi Zsigmond által irányított Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviselőiből megalakult a Magyar Nemzeti Tanács Károlyi Mihály elnökletével. A másnap kiadott 12 pontos kiáltványukban ellenkormánynak nyilvánították magukat és összefoglalták az ország előtt álló feladatokat. Többek között követelték a háború azonnali befejezését, a katonák hazahívását, a német szövetség felbontását, az ország teljes függetlenségének megteremtését, a képviselőház feloszlatását, új választást általános, titkos választójog alapján. A nemzetiségekkel kapcsolatban a wilsoni elvek megvalósulására tettek ígéretet az ország területi integritásának veszélyeztetése nélkül, emellett nagyszabású birtok- és szociálpolitikai reformot hirdettek meg. Ugyanakkor az államforma kérdése nem vetődött fel a Nemzeti Tanács kiáltványában, tagjai ekkor még nem gondoltak köztársaságra, készek voltak megmenteni IV. Károly trónját. A proklamációt és az abban kinyilvánított célokat a magyar lakosság jelentős része lelkesedéssel fogadta, mely sokakat arra motivált, hogy levélben üdvözöljék és támogatásukról biztosítsák a Magyar Nemzeti Tanácsot. S hogy ez mennyire áthatotta a társadalom egy részét, azt jól mutatja, hogy egy nyolcéves kisfiú, Herceg Tibor is ceruzát ragadott és egy kitépett füzetlapon levelet fogalmazott a Nemzeti Tanácsnak.

Herceg Tibor levele a Magyar Nemzeti Tanácsnak
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Országgyűlési levéltár, Felsőház, Nemzeti Tanács (K 440), A-V-187.

 

Wekerle Sándor lemondása után, október 29-én azonban József főherceg a növekvő társadalmi támogatottság ellenére nem Károlyit kérte fel a kormányalakításra, hanem Hadik Jánost. Erre reagálva országszerte több városban tartottak a gyári munkások munkabeszüntetéseket, másnap pedig a főváros utcáit elözönlötték a tüntetők, a radikális változást akarók, akik az Astoriához, a Nemzeti Tanács ideiglenes székhelyéhez vonultak és Károlyit éltették. Nem lehetett őket feltartóztatni. A tüntetőkhöz csatlakozó katonasággal – akik a k.u.k. sapkarózsájuk helyére őszirózsát tűztek – együtt másnap reggelig elfoglalták a főváros legfontosabb középületeit, közlekedési csomópontjait, a telefonközpontot, a fegyverraktárakat és kiszabadították a politikai foglyokat. Az események hatására József főherceg meghátrált és október 31-én a király nevében Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek, így a Magyar Nemzeti Tanács pártjainak részvételével megalakult a Károlyi-kormány. Tagjai: Batthyány Tivadar belügyminiszter, Lovászy Márton vallás- és közoktatásügyi miniszter, Búza Barna földművelésügyi miniszter, Garami Ernő kereskedelmi miniszter, Kunfi Zsigmond népjóléti miniszter, Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter, Linder Béla hadügy-, Nagy Ferenc élelmezésügyi, Berinkey Dénes igazság-ügyminiszter, Szende Pál pedig államtitkárként vezette a pénzügyminisztériumot. Az aznap este József főherceg előtt letett esküjükben, ahogy az az alábbi esküokmányokban is látható, még IV. Károlyra esküdtek fel, így tehát a kormány a legitimációt a királytól kapta meg.

Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Országgyűlési levéltár, Felsőház, Nemzeti Tanács (K 440), A-VIII-55.

 

Október 31-én és november első napjaiban a vidéki városokban, falvakban folyamatosan jöttek létre a helyi nemzeti tanácsok, melyek mindennapi működésükkel támogatták az új politikai rendszer kiépülését és megszilárdulását. A forradalmi eseményeknek azonban voltak árnyoldalai is, mely sztrájkokban, tüntetésekben, vidéken erőszakos földfoglalásokban, fosztogatásokban, a birtokos osztályok elleni atrocitásokban és egy szimbolikus jelentőségű gyilkosságban mutatkozott meg, amikor is négy katona Hermina úti otthonában agyonlőtte a világháború kirobbantásáért felelőssé tett miniszterelnököt, Tisza Istvánt.

A Monarchiát szétfeszítő nacionalista lelkesedés általános volt, a császári manifesztumra reagálva a magyarországi eseményekkel egyidőben sorra alakultak meg az egykori birodalmon belül a különböző nemzeti tanácsok. Október 28-án a Prágai Nemzeti Tanács kiáltotta ki a csehszlovák állam létrejöttét, amit később a Szlovák Nemzeti Tanács is jóváhagyott. 29-én a horvátok kiáltották ki függetlenségüket, 30-án pedig az osztrák nemzetgyűlés fogadta el az új osztrák állam ideiglenes alkotmányát. S ekkor az olasz front összeomlása után, október 31-én a Monarchia fegyverszünetet kért. A Monarchia képviselőjeként Weber tábornok az olaszokkal 1918. november 3-án fegyverszünetet kötött, mely nem intézkedett külön Magyarországról. Franched d’Esperey, francia tábornok viszont nem tekintette érvényesnek a fegyverszünetet, és csapatával tovább nyomult észak felé.

A november elsején összeült minisztertanács foglalkozott először az államforma kérdésével. Miután József főherceg révén az uralkodó felmentette a kormányt az előző napi esküje alól, az államforma kérdésében szabad kezet kaptak. Károlyi bejelentette, hogy Kunfi Zsigmond a Nemzeti Tanácsban javaslatot terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a nép legszélesebb tömegeiben megnyilvánult köztársasági hangulat alapján a kormány Magyarország államformájának (monarchia vagy köztársaság) eldöntését egy alkotmányozó gyűlésre bízza, mely az általános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterjedő választójog alapján, a legrövidebb idő alatt, legfeljebb hat héten belül össze fog ülni. A javaslatot elfogadták és így a kormány felesküdött az immár Hock János józsefvárosi plébános, Károlyi egyik legközelebbi híve elnöklete alatt ülésező Nemzeti Tanácsra. Azonban az idevágó törvények hiányában és az országterületet fenyegető hadseregek aktivizálódása miatt a következő napokra az is nyilvánvalóvá vált, hogy az alkotmányozó gyűlést nem lehet megválasztani. A magyar kormány november 13-án Belgrádban katonai konvenciót kötött a francia tábornokkal, melynek értelmében köteles volt kiüríteni a Szamos folyótól keletre, a Marostól délre és az Arad-Szeged-Pécs vonaltól délre eső területeket. Károlyiék ettől a lépéstől a szomszédos hadseregek előnyomulásának megállítását és a békekonferencián való kedvezőbb elbírálást remélték. A szerződés aláírását követően a szerb, a román és a francia hadsereg is megszállta a kijelölt területeket.

Az államforma kérdésének gyors rendezéséhez lökést adott II. Vilmos német császár lemondása és IV. Károly eckartsaui nyilatkozata, melyben felfüggesztette uralkodói jogainak gyakorlását. November 16-án feloszlatta magát a képviselőház, majd erre hivatkozva a főrendiház is felfüggesztette tevékenységét. Az Országgyűlés kupolacsarnokában összeült a kibővített Nagy Nemzeti Tanács, az országgyűlést helyettesítő nemzetgyűlés és elnöke, Hock János kinyilvánította az ország függetlenségét, bejelentette a király visszavonulását és javasolta a köztársaság kikiáltását. Ezt követően Nagy György, a Nemzeti Tanács jegyzője ismertette az 1. számú néphatározatot, mely kimondta, hogy Magyarország független és önálló népköztársaság, az állami főhatalmat a Károlyi Mihály által vezetett népkormány gyakorolja, az új alkotmányt az új választójog alapján összehívandó nemzetgyűlés fogja megállapítani. A népkormánynak sürgősen néptörvényeket kell alkotnia az általános, titkos, egyenlő, közvetlen, nőkre is kiterjedő választójogról, a sajtószabadságról, a nép esküdtbíráskodásáról, az egyesülési és gyülekezési szabadságról és a földműves nép földhöz juttatásáról.

 

Az 1. számú néphatározat
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Országgyűlési levéltár, Felsőház, Nemzeti Tanács (K 440), A-I/a.

 

A parlament előtti téren a szociáldemokrata Bokányi Dezső ismertette a néphatározatot a kétszázezres tömeg előtt.

 

A Magyar Köztársaság kikiáltása 1918. november 16-án (Schwarzenberg)

 

Az őszirózsás forradalom nyomán kikiáltott népköztársaságnak és vezető politikusainak az elkövetkező hónapokban belpolitikai és külpolitikai nehézségek egész sorával kellett szembe néznie, egyszerre próbálta meg végrehajtani az általa meghirdetett demokratikus reformokat, megvédeni az ország területi épséget és nemzetközi legitimációt szerezni az új kormánynak, mindezt sajnos sikertelenül.

Iratfotók: Varga Máté (MNL OL)

Utolsó frissítés:

2018.11.13.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges