Államosítás a magyar finomkerámiaiparban

Beszámoló
Szerző: Miklós Dániel
2019.06.11.
A Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Kerámia Szövetség közös rendezésében a magyar gazdaságtörténet egy kisebb szegmensét tárgyaló tudományos tanácskozást rendeztek június 5-én a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Bécsi kapu téri épületében. A rendezvényen a finomkerámiaipar avatott kutatói a hallgatóságot megismertették az ágazat 1945-1948 közötti történetével, amely korszak végét az államosítás jelentette.

Az Államosítás a magyar finomkerámiaiparban című szimpóziumot Ö. Kovács József, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) megyei főigazgató-helyettese nyitotta meg. Köszöntőjében kifejtette, hogy 1945 után egy új korszak kezdődött Magyarországon: leplezve megkezdődött a kommunista diktatúra. Kiemelte, hogy az ország szovjetizálásába beleillik a kerámiaipar államosításának története is, amelynek teret ad a konferencia. Azon reményének is hangot adott továbbá, hogy a jövőben az itt elhangzott előadások publikáció formájában is megjelennek majd.

 

Ö. Kovács József, a Magyar Nemzeti Levéltár megyei főigazgató-helyettese
Fotó: Lantos Zsuzsanna / MNL
 

A Magyar Kerámia Szövetség (Makesz) elnöke, Túri András megnyitójában elmondta: a Makesz mint érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezet a jellegéből adódóan megköveteli, hogy az ágazat múltjával is foglalkozzon. Kiemelte, hogy a szakma történetének megismerésében a Magyar Nemzeti Levéltár nyújtott segítséget. Hozzátette továbbá, hogy a magyarországi kerámiaipar története 1945-ig van feldolgozva, azonban a létrejött munkacsoport mélyebbre kívánt ásni. A jövőre nézve arról beszélt, hogy a Makesz fel kívánja dolgozni a teljes ipartörténeti anyagot, és egy kiállítás rendezése is tervben van a témával kapcsolatban.

 

Túri András, a Magyar Kerámia Szövetség elnöke
Fotó: Lantos Zsuzsanna / MNL

 

Első előadóként Kiss András, az MNL Országos Levéltára főlevéltárosa a magyarországi finomkerámiaipar államosításának folyamatát mutatta be általánosságban. Mielőtt magáról a folyamatról beszélt volna, részletesen ismertette, hogy milyen – főként levéltári – forrásanyagból dolgozott a téma feltárása során, továbbá, hogy milyen historiográfiai előzményei vannak a kerámiaipar történeti kutatásának. Az államosításra rátérve kifejtette, hogy az ágazatot érzékenyen érintette a második világháború, a talpraállást pedig a gazdasági életben, irányításban bekövetkező változások is nehezítették. Rámutatott: a politikait megelőzően a kommunisták a gazdasági hatalmat szerezték meg, ami alól a kerámiaipar sem volt kivétel. Kiemelte ugyanakkor, hogy az államosítás sokkhatásként érte a gyárakat, azonban sikerült új piacokat találniuk külföldön, valamint profilváltáson is átestek, amely hozzájárult ahhoz, hogy a magyar finomkerámia tovább tudott működni.

 

Kiss András, az MNL Országos Levéltára főlevéltárosa
Fotó: Lantos Zsuzsanna / MNL


Az MNL Veszprém Megyei Levéltára főlevéltárosa, Szüts István Gergely a Herendi Porcelángyár államosítását mutatta be, amelynek irányításába a második világháború után komoly beleszólást kapott a helyi, szociáldemokrata és kommunista párttagokból álló Üzemi Bizottság. Külön kiemelte Gulden Gyula, a gyár korabeli menedzserének szerepét, aki egy svájci cégen keresztül szervezte meg az exportot 1945 után, miközben egyre inkább nőtt az állami kontroll Herend felett, amely a működést is nehezítette. Az államosítást követően ugyanakkor már könnyítettek a gyár helyzetén, amely elősegítette a nyereséges működést: 1949-et ezért már profittal zárta a Herendi Porcelángyár.

 

Szüts István Gergely, a MNL Veszprém Megyei Levéltára főlevéltárosa
Fotó: Lantos Zsuzsanna / MNL

 

A Zsolnay Porcelángyár Rt. nyugalmazott fejlesztési és minőségi igazgatója, Svoboda Vilmos gazdagon illusztrált előadásával elevenítette fel a pécsi komplexum 1945 utáni technikatörténetét, ugyanakkor Zsolnay Vilmos üzemalapításától egészen az 1960-as évekig bemutatta, hogy milyen fejlesztéseket hajtottak végre a vállalatnál. Az államosítás korszaka kapcsán megjegyezte, hogy az új vezetők korábban mind a gyár munkatársai voltak. Ez ugyanakkor nem volt egyedülálló, hiszen már az alapító idején is volt erre példa. Előadásának külön érdekessége volt, hogy az ötvenes-hatvanas években kezdődő karrierje személyes emlékeit is megosztotta a hallgatóságával.

 

Svoboda Vilmos, a Zsolnay Porcelángyár Rt. nyugalmazott fejlesztési és minőségi igazgatója
Fotó: Lantos Zsuzsanna / MNL

 

Utolsó előadóként Pálfi József a Hollóházi Porcelángyár államosításának körülményeiről beszélt, külön kiemelve, hogy közgazdász szemmel láttatja a történéseket, egyúttal köszönetet mondott Kiss Andrásnak, hogy kutatásai során eligazította a levéltári anyagok között. Előadásában kiemelte, hogy közgazdasági szemmel az 1945-1948 közötti időszakban kialakult hitelválság nem ok, hanem okozat: a háborús pusztítás után ugyanis a lakosság a vagyonából leginkább élelmiszert kívánt vásárolni, és nem porcelántárgyakat, így csak raktárkészletek képződtek az eladatlan termékekből, a termelés veszteségességét pedig csak hitelekkel lehetett ellensúlyozni. Arra is kitért, hogy a gyár területét bérbe adó Károlyi család hosszútávon volt érdekelt az üzem működtetésében, ebben pedig az utolsó bérlő, Szakmáry Károly kiváló partner volt, mivel a koncesszióját 1964-ig meghosszabbították. Pálfi József arról is beszélt, hogy az államosítást megelőzően Szakmáry sikeresen kimentette vagyonát, és meglátása szerint visszakapta a befektetett pénzét. Megjegyezte: Szakmáryt nem felejtették el Hollóházán, és még ma is tisztelettel emlékeznek rá.

 

Pálfi József, a Hollóházi Porcelángyár volt vezérigazgatója
Fotó: Lantos Zsuzsanna / MNL
 

 

Fotók: Lantos Zsuzsanna / MNL
 

 

Utolsó frissítés:

2019.06.11.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges