A vízállásmérés kezdete 1817-ben Budán

2018.10.19.
Az elmúlt hetekben sokszor olvashattunk folyóvizeink rekordokat elérő legalacsonyabb vízállásáról. A rendszeres, szervezett vízállásmérés a 19. század második felétől indult meg, de előzményei visszanyúlnak a 19. század elejére.

A folyók hajózhatóságának, a közlekedési lehetőségek és az öntözés biztosításához régóta szükséges volt a vízállás ismerete és mérése. Már az Egyiptomi Birodalomban is használtak vízmércét a Nílus vízállásának megállapításhoz, az asszuáni vízmérce  a legősibb fennmaradt ilyen mérce.

„Vízmérő nevezet alatt azon jeleket értjük valamelly bévert karón, vagy hidoszlopon, mellyek által a' folyam (Strom}, vagy más folyóvíz'magassága megméretvén, más vízállással öszszehasonlíttatik, ’s annál fogva megitéltetik. A’ Null vagy is 0 pont alatt pedig azon legalacsonyabb vízállást érthetni általányosan , melly az emberek’ tapasztalása szerint néha századok óta legalacsonyabbnak elismertetvén, mértékül vétetett. De mivel azon nevezet „legalacsonyabb vízállás“ csak relativ (viszonyos} , ’s nem mindenütt egyenlő, ’s gyakran megtörténik, hogy ennél még alacsonyabb vízállás is lehet…” Novák Dániel, Társalgó, 1833, 9. szám (1833. január 30.)

A középkorból és a kora újkorból leginkább árvizek alkalmával jegyezték fel a legmagasabb vízállás mértékét – vagy jelölték emléktáblával. Ilyen adat ismert Magyarországról például az 1775. évi pest-budai Duna-árvíz kapcsán: akkor a nulla pontos vízállást 24 láb 2 hüvelyk magasságban, vagyis több mint 7 méterrel haladta meg a folyó vízállása. Ezt a rendszertelen vízállásmérést váltotta fel 201 évvel ezelőtt Budán az első vízállásmérő felállítása.

Az 1788-ban megszervezett Vízi és Építészeti Igazgatóság (Directio in hydraulicis et aedilibus) 1816 óta hivatalban levő igazgatója, Johann von Svoboda 1816 decemberében megkereséssel fordult a Magyar Udvari Kamarához és a Magyar Királyi Helytartótanácshoz, hogy a sóalapból fedezzék két darab megbízható vízmérce (Strommesser, Pegel) előállítási költségét. Az igazgató indoklása szerint a vízmérce felállítását a hajózási navigáció és az előírt folyószabályozás tette szükségessé, de hivatalos előterjesztésében ő is előhozakodott ókori példákkal, és előzményként hivatkozott az egyiptomi vízállásmérésekre – így akarta még inkább érzékeltetni, mennyire fontos volt már korábban is a megbízható vízmércék felállítása.

 

Gregor Huck bécsi mechanicus levele a Vízi és Építésügyi Igazgatósághoz, Bécs, 1816. december 15.
Jelzet: MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Directio in hydraulicis et aedilibus (C 128), Duna, 1816/1716.

 

Ehhez a költséghez még hozzáadódott a kovács-, a lakatos-, a kőfaragó- és a mázolómunkák díja is. Az igazgató ezért összesen 700 forint kiutalásért folyamodott a kormányhatóságokhoz. Tervezete szerint az első budai vízállásmérők felállítása után a Duna Pozsony és Buda közötti szakaszán további három-négy, a Budától Péterváradig tartó részen pedig öt-hat újabb vízmérce lett volna szükséges a méréshez.

Az értékek rendszeres leolvasása és jegyzőkönyvezése azt is lehetővé tette, hogy az adatokat a nagyközönséggel is megismertessék. A vízállás adatokat rendszeresen közölte például az 1830-as években a Hazai s Külföldi Tudósítások, majd a Pesti Hírlap. Az állandó kőhíd létesítése után 1849-től a vízállásokat a Lánchíd budai hídpillérjére vésett mércepárról olvasták le. A 20. századtól az érdeklődők maguk is megtekinthették az értékeket. Ezt a felújított vízmérce házikót csaknem pontosan 201 évvel azután helyezték ismételten üzembe, amikor a bécsi Gregor Huck mechanicus elfogadta a budai igazgatóság felkérését.

2018. április 16-tól a Kossuth Rádióban ismét hallható a 2007-ig a Petőfi Rádióban beolvasott vízállásjelentés.

 

Iratfotók: Czikkelnyé Nagy Erika, Varga Máté (MNL OL)

Köszönöm Török Enikő (MNL OL) segítségét!

Utolsó frissítés:

2018.10.31.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges