200 évvel ezelőtt épült meg a Tarna fölött a kápolnai háromlyukú kőhíd

2018.07.27.
„Hogy ezen megyénkbe leg nevezetesebb és leg tsinosabb költséges híd minden támadható veszélyek ellen illendően és hasznosan oltalmaztathasson...”

A 18–19. század során a folyamatos áradások miatt Heves és Külső-Szolnok vármegyében is nagy lendületet vettek a hídépítések. Az építkezésekről a Heves Megyei Levéltár rendkívül értékes forrásanyaggal rendelkezik, ugyanis Heves és Külső-Szolnok vármegye mérnökének iratai között a hidak építésére vonatkozó dokumentációkat, köztük tervrajzokat, költségvetéseket, valamint vármegyei utasításokat is őriz az 1790–1860 közötti időszakból. Ezek között az iratok között találhatóak az éppen 200 esztendővel ezelőtt megépített kápolnai háromlyukú kőhíd építésére vonatkozó források is.

Kápolna a Tarna patak völgyében fekvő település, s lakóinak élete szorosan összefonódott a patakkal. A II. József idején készült országleírásból megtudjuk, hogy a kápolnai lakosoknak a Tarna sok bosszúságot okozott, ugyanis esőzések idején a felgyülemlett víz miatt a rétek elmocsarasodtak. Ráadásul a patak medre annyira sekély és mocsaras volt, hogy az azon való átkelés csak a kőhidakon volt lehetséges. Az országleírásból megtudjuk tehát, hogy Kápolna már az 1780-as években rendelkezett két kőhíddal. Érdekes, hogy e dokumentum alapján Kápolna volt az egyetlen olyan falu a vármegyében, ahol kőhíd létezett.

A kápolnai nagy kőhíd építése hosszú éveken át zajlott. A hídépítés ügye már 1811. augusztus 6-án napirendre került a vármegyei közgyűlésen. A hidat fából tervezték építeni, azonban Markmüller Károly mérnök javaslatára 1813-ban a tervet kőhídra módosították. Ennek okai között szerepelt a patak mélysége, part geológiai gyengesége, a faanyag drágasága, valamint a kő időtállósága.  A vármegye az 1813. április 29-én tartott közgyűlésen a kőhíd építésének tervét jóvá is hagyta, melynek költsége 2333 forint 23 krajcárt tett volna ki. A mérnök Rabl Károly gyöngyösi kőművesmesterrel készíttetett terv és költségvetés alapján a kőhidat 2 darab hat-hat öl szélességű árkussal, vagy más néven nyílással kívánta megépíttetni. 1814 januárjában azonban hatalmas árvíz sújtotta a vidéket, mely bebizonyította, hogy a tervezett híd méreteiből adódóan képtelen lenne funkciójának megfelelni, csak fokozná a kárt. Ráadásul rendelet szabályozta, hogy az újonnan építendő hidakat úgy kell tervezni, hogy a valaha volt legnagyobb árvíz szintjét figyelembe kell venni, s ezáltal az ár zavartalanul levonulhasson. Ennek fényében a mérnök a korábbi 2 nyílású helyett 3 nyílásúra módosította a híd tervezetét, ezzel tehát a vármegye legnagyobb kőhídját tervezte megalkotni. A vármegye a tervrajz és a költségvetés módosítását az 1814. június 23-án Egerben tartott közgyűlésén jóvá is hagyta. Az építkezésről, illetve annak költségeiről az infláció miatt még évekig folyt az egyezkedés a vármegye, illetve a mesterek között, s még az 1816. május 17-én tartott megyei közgyűlésen is csupán a hídépítés mielőbbi megkezdését hangsúlyozták. 1816 őszén a munkálatok azonban már folyamatban voltak, melyre abból következtethetünk, hogy a hídhoz vásárolt vas kapcsok nem feleltek meg, s a vármegye követelte a hibás kapcsokkal való elszámolást.

 

A kápolnai Tarna-híd utólagos tervrajza (Markmüller József munkája, 1818) Jelzet: MNL HML IV.8. 61. sz.

A kőhíd kivitelezésén több mesterember dolgozott, a kőművesmunkát Zwenger József egri kőművesmester, a szükséges kövek faragását pedig Ledek Antal és Schuller András deméndi, valamint Hutterlerner József gyöngyössolymosi kőfaragómesterek végezték. A szükséges köveket a deméndi, valamint a gyöngyössolymosi kőbányákból állították elő. Az építési költségek terén a kőművesmunka 5588 rajnai forint 45 és 1/6 krajcárt, a kőfaragó munkák 2518 rajnai forint 55 krajcárt tettek ki. A hídépítéshez szükséges 646 öl falkövet, valamint az 1935 kila oltatlan mészt és egyéb anyagokat a másodalispán és a járási főszolgabíró finanszírozta. A híd tehát 8107 rajnai forint 40 és 1/6 krajcár költségen épült meg. Érdemes ezt összevetni azzal, hogy 1818-ban az egri városi bíró éves fizetése az adományokkal együtt is csak 463 rajnai forint 30 krajcár, a jegyzőé pedig 374 rajnai forint 15 krajcár volt.

A híd megépülését 1818. május 4-én jelentette be a vármegyének Markmüller József –Markmüller Károly fia – megyei mérnök a következő szavakkal: „Tekintetes Nemes Vármegye! Elkészülvén már Kápolnán a Tarna vize anya árkán több ízben projectált [bemutatott] három hat hat öles bolt hajtású kőhíd tökéletesen, az eztet építő kőmíves és kőfaragó mesterek ohajtyák kifizettetéseket”.

 

Markmüller József jelentése a vármegyéhez a kápolnai kőhíd állapotáról (1818) Jelzet: MNL HML IV.8. 61. sz.

 

Az építkezés végleges befejezése azonban még váratott magára, ugyanis a mérnök még a következő hiányosságokat észrevételezte: „(...) szükséges lenne még annak a Tarna jobb partyába ragasztott oldal szárnyait erős föld töltéssel oltalmazni, mindenek felett pedig az egész híd allyát árkus formára ki rakatni, a szárnyak felül pedig menedékesen végeztetni a kőrakást; valamint én magam fogom a szükséges oktatást és felvigyázást vinni ezen kirakattatáskor. Méltóztasson tehát a Tekintetes Vármegye ezen kirakattatáshoz megkívántató materiálék és kőmíves béreket az ide tsatolt E/: alatt tett kimérés és felvetés szerént resolválni”. A vármegye 1818. május 6-án Egerben tartott közgyűlésén a híd megerősíttetésére vonatkozó költségvetést jóváhagyta. Ennek alapján a már elkészült hidat 276 rajnai forint költségen megerősítették, a kirakáshoz a deméndi kőbányában bányászott köveket használtak.

Az elkészült 3 lyukú kőhíd számos ponton különlegességnek számított. Nem csupán azért, mert Heves és Külső-Szolnok vármegyében a legnagyobb és egyik legszebb hídnak tekintették, hanem azért is, mert fontos szerepet töltött be az 1848/49-es szabadságharc egyik kulcsfontosságú ütközetében, az 1849 februárjában vívott kápolnai csatában is. A Kápolna elfoglalására induló császári csapatok ugyanis ezen a kőhídon keltek át a Tarna vizén.

 

A kápolnai csata ábrázolása a kőhíddal Than Mór olajfestményén (1850) Forrás: http://kapszli.hu/kapolnai-csata-1/

A híd a sok viszontagság után a II. világháború pusztításait nem élte túl, ugyanis 1944 őszén több megyebeli kőhíddal együtt felrobbantották, ezt követően pedig nem építették újra. A felrobbantott híd helyére 1967-ben vasbeton hidat készítettek, tehát a nagy történelmi és építészeti értékű kőhíd sajnos már csak az építési dokumentációból, korabeli festményekről, illetve képeslapokról ismerhető meg.

 

Közzétette: Mészáros Ádám
                    segédlevéltáros

 

Felhasznált források és irodalom

MNL HML IV.1.a . 75–78. kötet. Protocollum 1813–1816.

MNL HML IV.1.b. Közgyűlési iratok. 542/1813.

MNL HML IV.1.b. Közgyűlési iratok. 246/1819.

MNL HML IV.8. 5. sz. Kápolnai híd építése; Rábl Károly gyöngyösi kőmű­ves terve 1814.

MNL HML IV.8. 61. sz. Kápolnai nagy kőhíd építése tervrajzzal 1816–1818.

MNL HML V.1.b. B.CLX.a. 1141/1818.

Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785. Eger, 1999.

Tóth Ernő (szerk.): Hidak Heves megyében. Eger, 1998.

 

Utolsó frissítés:

2018.07.30.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges