A rajzpapír és a Néma orvos javallatai

2019.05.27.
Ami igazán fontos, annak lehetőleg mindig elérhetőnek kell lennie. Talán így, ezzel a megállapítással tudunk a legegyszerűbben, közvetlenül a használhatóság felől rátekinteni azokra a valamikor a 19. század elején keletkezett gyógyászati feljegyzésekre, melyeket gyűjteményi fond részeként őriz az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára.

Leginkább akkor lehet nyilvánvaló a fenti választás, ha feltesszük, hogy köznapi rendeltetést érdemes csak keresni a jegyzetekben, azaz tartós alkalmazásra, hosszú távú céllal készültek. Az őket hordozó, négyrétben hajtott papír ugyan közelebb hozhatja még a létrehozás élményét, az átélés alkalmiságát, ha a születésük körülményeiről, a véletlen adódó, pillanatnyi késztetésekről kísérlünk meg egyet-mást látóhatárba vonni. Ezek azonban szintén jobbára a magánérdeket fejezhetik ki, a szerző egészen személyes jellegű megnyilvánulását tanúsíthatják. Merthogy a hajtásból kifordítva a papír egyik oldalán két számoszlop, valamint testi és lelki bántalmak kezelését célzó előírások, a hátlapján viszont egy fiatal nő ceruzával rajzolt képmása, alatta „Pinxit Josef Király” kézjegy látható. Alighanem az arckép került rá előbb, mivel a szemek és a haj vonalai halványan a beírt oldalon is megfigyelhetők, mint valamiféle első kísérlet vonásai. Az írásképek és a tinta minősége egyeznek, de legalábbis erősen hasonlók, mintegy azt sejtetve, hogy a gyermekrajzok éltető, romlatlanul szabad ösztönéről beszélő alkotás, de mindenesetre annak öntudatos aláírása és a rendelvények közel azonos időből származnak.

[Jegyzet: MNL HBML XV. 28. A Déri Múzeumtól átvett iratok gyűjteménye 1720–1938. I. 51_1938_4. (Népi gyógymódok a 19. századból)]

Szerzőnk a tartalomból levezethetően az 1800 után több nyomtatásban megjelent Néma orvost kivonatolta, néhol betű szerinti átvétellel, máshol egy-egy (tag)mondatot mellőzve, szavakat eltorzítva. Először portréval befelé negyedbe hajtogatta a lapot, majd teleírta mind a négy oldalát. Névrendet követve kilenc javaslatot másolt le a kötetből, nyolcat az első részéből, egyet a végéről. Az eredményként összeálló kis kézi gyógytár tehát válogatott ajánlásokat foglal magában, úgymond egy szemelvényszerű, egyéni szempontokat érvényesítő gyűjtés. A forrásul szolgáló, zsebben is elférő könyvecskét az alkotó esetleg ideiglenesen, kölcsönbe kapta, s emiatt jegyzetelt belőle. Elsődlegesen ugyanakkor – indító feltevésünknél maradva – mintha azért tette volna ezt, hogy valami szükség idejére kéznél (is) lehessen. (Tegyük hozzá az eddigiekhez: nem elképzelhetetlen, hogy másvalakitől érkezett egy átirat, és azon nyugszik, arról lett aztán kidolgozva a saját példány.)

[Jegyzet: Az alapul vett kiadás: Néma orvos, az-az együgyü és hasznos házi könyvetske; melly A’ falusi tselédes Gazdáknak, s Gazdaaszszonyoknak, és Orvosok nélkül szükölködö Betegeskedöknek segedelmekre és vigasztalásokra írattatott S** E** által. Pozsony–Pest, 1805. Ismerteti: Demeter Csanád: Néma orvos. In: Örökségünk, 5. évf. (2011) 2. sz. 24–25. Online: Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis, http://epa.oszk.hu/01200/01214/00018/pdf/EPA01214_oroksegunk_2011-2_024-025.pdf]

Nem mellékesen a Néma orvos nagyon hasonlít kora némely, otthoni használatra szánt, illetve abban forgó gyógykönyveihez, helyenként teljesen megegyezik velük. A kéziratban olvasható cikkei például Csapó József, Juhász Máté és Váli Mihály – különböző minőségű – munkáinak vonatkozó részleteivel vágnak egybe, s az eltérést néha csupán pár hangzó képezi. Ennélfogva azáltal, hogy Király József (?!) szócímes rendben átmentette magának egy árkusra a zsebnyi kötet néhány, az egészség védelmében értékesnek hitt leírását, voltaképpen az említettek műveiből is gyártott kivágatokat. Lépése pedig és a kortárs magyar nyelvű „házipatikák” feltűnő rokonsága (vagy éles tükröződése) rávillant az újkorban ütemesen növekvő, hallomás útján vagy másolással is tovább osztott orvosságos irodalomnak a népi gyógyítást gazdagító hatására, műhagyománytól néphagyományig áradó ösztönzésekre.

[Jegyzet: Az orvosi mindeneskönyveknek a népéletben, betegségek és sérülések ellátásában betöltött szerepéről összefoglalóan lásd: Vajkai Aurél: Egy kéziratos orvosló könyv. In: Antall József – Buzinkay Géza (szerk.): Népi gyógyítás Magyarországon (Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7–8. Bp., 1975.) Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_OK_Suppl_1975_007_008/?pg=246&layout=s. A keresett orvosi kiadványokat általában újra megjelentették, pl. a Házi különös orvosságokat 1773-ban már az ötödik alkalommal.]

A kézirat bizonyos helyeken elüt a nyomtatott könyvecskétől, más szórenddel vagy kisebb-nagyobb kihagyásokkal él. Szövegét – főleg az ékezetek és a kétjegyű mássalhangzók esetében – az érvényes helyesírás szerint írtuk át, és követhetőbbé igyekeztünk tenni a központozást is.

 

Álomtalanságról
A kerti kaporból vagy száraz mákfejből csinálj lábfördőt, abban áztasd lábaidat, megjön álmod. A fecskefészket, ha az embernek, aki nem alszik, a szívére tészed, úgy elalszik, hogy fel sem ébred addig, míg el nem vészed.

[Jegyzet: Vö. Néma orvos, i. m. 7. Álmatlanság ellen a kerti kapor és mák felhasználásával készített lábfürdőket ajánlja Csapó József füvészkönyve is: Új füves és virágos magyar kert, mellyben mindenik fünek és virágnak Neve, Neme, Ábrázatja, Természete és Ezekhez képest külömbféle Hasznai, értelmesen meg-jegyeztettek. Pozsony, 1775. 127. és 175. Online: https://books.google.hu/books?id=PFRjAAAAcAAJ&dq=A+kerti+kaporb%C3%B3l&hl=hu&source=gbs_navlinks_s]

A bánatról
Főzd meg jó borban a közönséges ökörnyelvű füvet és a baszaikom [!] zöld füvet, és azt igyad gyakran.

[Jegyzet: Vö. Néma orvos, i. m. 11. A szövegben említett régi-népi eredetű növénynevekhez: Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. (A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 85.) Debrecen, 2008. Online: Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf. Az ökörnyelvű fűre: uo. 312–313. Vö. az orvosi atracéllal (Anchusa officinalis), illetőleg a közönséges ebnyelvűfűvel (Cynoglossum officinale). Uo. 66. Ugyancsak javallja bánat ellen az ökörnyelvű füvet: Váli Mihály: Házi orvos szótárotska, az az betű szerént magyarúl szólló orvos könyvetske. H. n., 1797. 173. Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/KlasszikusOrvosiKonyvek_260/?pg=178&layout=s]

Béled, ha lejár.
Koplaltasd meg magadat erősen s feküdj hanyatt, és igazítsd helyre. Azután, ha felmént, helyét kend meg mézzel és hintsd be apróra tört alabástromkővel, és kösd bé borba főtt fekete rutafüveknek leveleivel, és tartsd rajta harmadnapig, meggyógyul.

[Jegyzet: Vö. Néma orvos, i. m. 12. Ugyanez olvasható: Juhász Máté: Házi különös orvosságok. H. n., é. n. 5. A hivatkozott, online elérhető változat: ELTE Digitális Intézményi Tudástár, http://hdl.handle.net/10831/26541. A fekete ruta a páfrányok közé tartozó kövi fodorkával (Asplenium ruta-muraria) azonosítható. A latin és magyar elnevezésekre összegzően: Vörös Éva: i. m. 440. A fekete ruta név előfordulására példa: Kassai József: Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyv, a’ melj a’ magyar szókat gyökeröknél-fogva nyelv-tanítólag, ’s ítéletesenn adja-elé. II. Pest, 1833. 166. Online: https://books.google.hu/books?id=f8BUAAAAcAAJ&pg=PA166&lpg=PA166&dq=fekete+ruta&source=bl&ots=nR0MxPFhKb&sig=zTWFpfDbzco5viaJtrdg6YrOEA8&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjfpoiyle_ZAhWsJZoKHYCyD50Q6AEIUjAJ#v=onepage&q=fekete%20ruta&f=false]

Bujaság ellen
Főzd meg a sárga liliomgyökért vízben, azt igyad, gyakran tapasztalni fogod, hogy az asszonynemhez való vágyódásodat eloltja s űzi.

[Jegyzet: Vö. Néma orvos, i. m. 14.]

Csont és egyéb test fájdalmai ellen
A vereshagymát meg kell tisztítani és kerekekre metélni, egy tálba rakni, erős égett bort rátölteni s meggyújtani. Mikor erejének fele elégett, a fájdalmas kart vagy egyéb részt jó melegen kenni, és a vérhulló füvet borban meg kell főzni s kicsavarván, jó melegen rárakni s jól bekötni napjában háromszor.

[Jegyzet: Vö. Néma orvos, i. m. 17. Szinte teljességgel egyezik vele: Juhász Máté: i. m. 8. A vérhulló füvet vagy vérehulló fecskefüvet (Chelidonium majus) fogfájás enyhítésére tanácsolja: Váli Mihály: i. m. 71. Vö. Vörös Éva: i. m. 166–167., 419., 444. (szórtan).]

Csömör ellen
A fejér üröm kinyomott sűrű levét igyad. Hideglelés ellen pedig e füvet borban megfőzni és inni hasznos.

[Jegyzet: Vö. Néma orvos, i. m. 17. A fehér üröm (Artemisia absinthium) boros főzetét gyomorfájás kezelésére javasolja: Váli Mihály: i. m. 72–73. Meleg borral áztatott ürmöt (és mentát) csömör (gyomorrontás) ellen külsőleg ír elő: Csapó József: Orvosló könyvetske, melly betegeskedö szegény sorsu ember számára és hasznára készült. Pozsony–Pest, 1791. 151. Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/KlasszikusOrvosiKonyvek_049/?pg=150&layout=s. A növényről átfogóan: Vörös Éva: i. m. 439.]

Derékfájás ellen
Égett borban bécsi szappant kell metélni bőven, s meleg helyre tétessék. Ha osztán elolvad benne, ezzel kell a derekát kenni.

[Jegyzet: Vö. Néma orvos, i. m. 19. Gyakorlatilag ugyanígy rendeli Váli Mihály. Lásd: Nedeleczi Vályi Mihály. In: Palla Ákos (szerk.): Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 35. Bp., 1965. Adattár – Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből) II. 291. Online: http://www.orvostortenelem.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/6.2.2.2/1965_035_orvostorteneti_levelek_ii.pdf]

Dohánynak külső s belső hasznairól
A magyaroknál mostanába minden füvek közt legesméretesebb és -hasznosabb a dohány, mert az emberek közt alig találunk egyre, aki ezzel ne élne. Ezt Nokotius János hozta be Amerikából legelőször Európába 1566-ban Tabakó szigetből. Ez a fű meleg és szárító természettel bír. Nagy becsületben tartatik a külső és belső hasznaiért. Külsőképpen ezer meg ezer módon élnek véle: füstjével a rossz levegő ellen, pestises időben kész orvosság; a büdös férgek kivesznek a nyoszolyából, ha a dohánynak főtt levével megöntöztetnek, és ha annak levével mossák az ember fejét, az apró férgeket és koszt elűzi. Dagadásokat oszlatnak a reájok rakott levelek, a belső rossz és haszontalan nedvességeket az emberben megemészti. De a kövér, vastag, meghízott ember mértékletlen éljen a dohánnyal, hogy jobban meg ne kövéredjen, a sovány pedig mértékletesen és módjával, hogy megkövéredjen. A szomorúságot, unalmat és melancholiát elűzi. A vért tisztítja, a rossz fogakat gyógyítja, azoknak fájdalmait enyhíti, a száj ínyét erősíti, és azt a rothasztó vértől kitisztítja, a tüdőnek veszettségét gyógyítja, a gyomrot erősíti, az éhséget megenyhíti vagy elűzi, álmot és nyugodalmat hoz. A reggeli dohányozás leghasznosabb. Egyszóval, aki a dohány füstének s porának hasznát nem érzette, a világnak nem próbált és hiteles lakosa.

[Jegyzet: Vö. Néma orvos, i. m. 19–21., továbbá: Csapó József: Új füves és virágos magyar kert, i.m. 75–76. A Nokotius János név Jean Nicot (1530–1600) portugáliai francia nagykövetet, a dohánynemzetség (Nicotiana) és a nikotin névadóját takarja. Pierre Vignes – Délia Vignes: Nagy képes füvészkönyv. Bp., 2009. 326. Tabakó (Tobago) a Kis-Antillákon található, ma az 1962 óta független Trinidad és Tobago egyik, államalkotó szigete. Egyetemes Lexikon. Bp., 2001. 924., 934.]

A tökösségről
Pojvát főzzenek vízben, kössék rá. A tekenős béka tojását rántsd meg vajban rátótta módra, azt egye. – Közönséges fejér ürmöt főzd meg veres borban, és melegen egy zacskóban kösd fel. – Ha a tökösséget párló-, azaz apróbojtorjánfűvel kötözöd, meggyógyul.

[Jegyzet: Vö. Néma orvos, i. m. 126. Az első két ajánlást lásd még: Juhász Máté: i. m. 73. Tökösség: heresérv. Vörös Éva: i. m. 12., 402. Vö. Kóssa Gyula: Régi magyar betegségnevek. In: Orvosi Hetilap, 51. évf. (1907) 36. sz. 1907. szeptember 8. 643. Online: http://real-j.mtak.hu/11167/7/650.1907.09.01.pdf. Pojva: pelyva. A párlófű vagy apróbojtorján (Agrimonia eupatoria) sérv gyógyítására való alkalmazásához: Csapó József: Új füves és virágos magyar kert, i.m. 218. A növényről és névváltozatairól: Vörös Éva: i. m. 92–93., 324., 433. (szórtan).]

 

Brigovácz László

 

 

Utolsó frissítés:

2019.05.29.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges