Kis József: Az orosz cári család tokaji rabtartói

2018.06.27.

 

Köztudomású, hogy az orosz cári család tragikus sorsában magyarok is érintettek voltak. A kivégzőosztag tagjairól egy névsor is rendelkezésre áll[1], bár a személyek azonosítása még várat magára. Ha hihetünk az iratoknak, nem így van IV. Miklós cár és családja rabtartóival, közülük ugyanis többekre vonatkozóan rendelkezünk információval. Így érintett két tokaji lakos, Orosz Ferenc és Bán János. Történetük a pártarchívum „veteránokkal” foglalkozó iratainak segítségével ismerhető meg, bár az egyes állítások tekintetében kételyek is felmerülnek.

Történetünk két főszereplője hasonló korú volt. Orosz Ferenc 1896. augusztus 23-án született Nyíregyházán, Bán János pedig 1897. június 9-én a Szabolcs megyei Gáván. Mindketten alacsony iskolázottságúak voltak, Orosz hat, Bán négy elemi osztály végzett, majd mindketten urasági cselédek lettek. Orosz Ferenc 1914 novemberében vonult be Munkácsra. Előbb a 11. gyalogezredhez osztották be, majd a 14. huszárezredhez. 1915 tavaszán került az orosz frontra, majd 1916 októberében hadifogságba esett. Bán Jánost 1915 tavaszán hívták be katonának Munkácsra, s ősszel már az orosz fronton harcolt. Az 1916-os Bruszilov-offenzíva idején esett hadifogságba. Az 1917. februári forradalom után Ligeti Károly, Kun Béla és Reiner Károly beszédei hatására jelentkezett az akkor szerveződő Vörös Gárdába, amelynek parancsnoka rövid ideig az egykori szintúgy Tokajban lakó Münnich Ferenc lett.

Orosz Ferenc előbb a kijevi gyűjtőtáborba, majd Szamarán keresztül a jekatyerinburgi táborba hurcolták. Itt találkozott Ligeti Károly újságíróval, akinek hatására bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. Részt vett a május 1-i felvonulás szervezésében, ezért 10 napra elzárták. Október 7-én belépett a Vörös Gárdába, majd Münnich Ferenc megbízásából egy lovas századot szervezett, amelynek parancsnoka lett. Önéletrajza szerint századával együtt a forradalom kitörésekor megtisztította a várost a kozákoktól, majd járőr-szolgálatot láttak el. Ezt követően azonban – állítólag – egy igen fontos megbízatást kapott: „1917. november elején zászlóaljunkat riadóztatták, Petro parancsnokomtól azt a feladatot kaptam, hogy lovas századom közreműködésével az orosz bolsevistákkal együtt fogjuk el az átutazóban lévő cárt és menekülő családját. A megbízásnak eleget tettünk. A cárt és családját, kísérőjével együtt Jekatyerinburgba szállítottuk, ahol az orosz bolsevik katonákkal együtt 1917. decemberi elszállításukig őriztük.”[2]

Orosz Ferenc története fontos és érdekes adalékokkal szolgálhatna a cári család tragikus történetéhez, állításai azonban nem igazolhatóak. II. Miklós és családja ugyanis már március óta őrizetben volt. A lemondott cárt családjával együtt augusztusban a szibériai Tobolszkba száműzték, majd 1918. április 17-én szállították vonattal Jekatyerinburgba. A városba érkező cár szerelvényét vörös gárdisták vették körül, majd a családot későbbi kivégzésük helyére, az Ipatyjev-házba kísérték.[3] Orosz – amennyiben van valóságmagja visszaemlékezésének – a vonatot körülvevő, illetve a cári családot az Ipatyjev-házba kísérő társaságnak lehetett tagja, az időpont és a körülmények tekintetében azonban több hónapot tévedett, akár abban, hogy onnan a cári családot egy hónappal később elszállították. A cári család ugyanis már sosem távozott Jekatyerinburgból, mindannyian ott lelték halálukat 1918. július 17-én.

Orosz Ferenc az iratok tanúsága szerint ezt követően a polgárháború számos összecsapásában részt vett századparancsnokként, majd 1921 szeptemberében tért haza. Itthon részt vett az illegális „ellenállási mozgalomban”, ezért rendszeres „csendőri üldöztetéseknek” volt kitéve és többször be is börtönözték. A II. világháború után belépett az MKP-ba, s annak egyik tokaji vezetője lett. Internacionalistaként, veteránként a kommunista párt megbecsült tagja volt, bár történetét elvtársai sem fogadták el teljesen. Egy róla készült életrajzban ceruzával javították ki a cári családdal kapcsolatos történetét, s a letisztázott változat szerint „1918-ban közreműködött a cári család őrzésében”.[4]

Hihetőbb ugyanakkor Bán János története. Ő az internacionalista század katonájaként vett részt Tomszk védelmében, s a sikertelen harc után irányították századával együtt Jekatyerinburgba. A pártarchívumban lévő önéletrajzában az ottani időszakkal kapcsolatban tömören megjegyzi: „a cár őrzéséhez én is többször adtam őrszolgálatot”.[5] Bán az eseményt 1918 nyarára datálta, amikor a cári család valóban ott raboskodott, s akkor történt kivégzésük is, amiben viszont Bán bizonyosan nem vett részt, neve ugyanis sem a kivégzőosztag, sem a gyilkosság előtti őrszolgálat tagjai között nem szerepelt.[6] Bán János 1984-ben publikált részletes visszaemlékezésében már részletesebben beszámolt a történetről: „Jekatyerinburgba érkezésünk után nem sokkal kirendeltek bennünket is a cár védelmére, őrzésére. Ez itteni feladataink egyik legkomolyabb része volt. Mutatták is akkor valamennyiünknek: - Itt őrzik a cár atyuskát! Emlékszem, az épület körül pallódeszkákból kerítést alakítottak ki. A kapuja előtt fegyveres őr teljesített szolgálatot, de a biztonság megkívánta, hogy egy géppuskát is felállítsanak. A mindenkori őrségben orosz elvtársak és magyar internacionalisták egyaránt teljesítettek szolgálatot. Engem egyetlen alkalommal osztottak be őrszolgálatra.”[7] Bán János ezután az intervenciós csapatok ellen harcolt, majd 1919 végén került vissza Magyarországra, ahol egészen a „felszabadulásig” csendőri megfigyelés alatt állt. A világháború után ő is az MKP egyik tokaji szervezője, illetve vezetője volt, majd termelőszövetkezeti vonalon helyezkedett el.[8]

Szerző: Kis József

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Bán János

Irat jelzete: MNL BAZML XXXV. 133/a. 46. dob. Borsod-Abaúj-Zemplén megye internacionalistái (életrajzi gyűjtemény) 42. o.

 



[1] Gyóni Gábor: A cári család kivégzésének magyar vonatkozásai. http://www.russtudies.hu/Aindex.php?menu=86&dir=&lang=h (letöltés ideje: 2018.06.22.)

[2] MNL BAZML XXXV. 133/a. 46. dob. 48. ő.e.

[3] Elisabeth Heresch: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála. Magyar Könyvklub. 1995. 317-318. o.

[4] MNL BAZML XXXV. 133/a. 46. dob. Borsod-Abaúj-Zemplén megye internacionalistái (életrajzi gyűjtemény) 42. o.

[5] MNL BAZML XXXV. 133/a. 45. dob. 3. ő.e.

[6] Elisabeth Heresch: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála. Magyar Könyvklub. 1995. 328-329, 333. o.

[7] Dobrossy István: Rang nélkül… Bán János tokaji internacionalista visszaemlékezései. Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest, 1984. 68. o.

[8] MNL BAZML XXXV. 133/a. 46. dob. Borsod-Abaúj-Zemplén megye internacionalistái (életrajzi gyűjtemény) 13-14. o.

 

Utolsó frissítés:

2018.07.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges