Kálmán Éva: „Köztetek halálrul lész most emlékezet…”

2018.11.06.

(Néhai Tekintetes Nemzetes Oltsvári OLTSVÁRI ERZSÉBETH Asszonynak, Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Bernáthfalvi Bernáth László Uram kedves élete Párjának siralmas oszlopa az 1759. évből)

 

A halál az elmúlás gondolatát ébreszti, s a múló időét. A mulandóság az időt érzékelteti velünk, életünknek ezt az embert meghatározó, mindenkor jelenlévő, de közvetlenül soha meg nem ragadható dimenzióját. A különféle kultúrák, időszemléletüknek megfelelően különbözőképpen szemlélik a mulandóságot, ennek megfelelően a halált is. A keresztények a halált a más világba való átlépésnek tekintik, ahol a múló idő „időtlenné”, öröklétté, örökkévalósággá válik.

A reformáció egyik legfontosabb irodalmi és kultúrtörténeti emlékei a gyászbeszédek, gyászversek, halotti orációk. A gyakran nyomtatásban is kiadott szövegek a régi magyar irodalom prédikációirodalmához tartoznak. Terjedelem és forma szempontjából rövid műfajok. A halotti beszédeknek kettős célja volt: a hit erősítése és a közösség tagjainak erkölcsi nevelése. Férfiműfaj, férfiak írták és elsősorban férfiak fölött tartották.

Ezért is különösen érdekesek és értékesek a nők fölött mondott gyászbeszédek, mert a szövegek egyrészt bemutatják a női életteret, másrészt példázzák a női életutakat. A magyar nyelvű ismert, és megbecsült asszonyok fölött mondott protestáns halotti búcsúztató szövegek egyrészt személyre szabottak, másrészt tartalmazzák a nőktől elvárt viselkedésmintákat. Hitelesen mutatják a reformáció nőkről alkotott felfogását, a kor nőideálját, a női szerepek vallásos interpretációján keresztül.

A XVII–XVIII. században megnövekedett a nők fölött mondott gyászbeszédek száma. Főrangú asszonyok halála esetén korábban is szokás volt gyászbeszédet mondani, a XVII–XVIII. században egyre gyakrabban „érdemelték ki” köznemesi, vagy akár polgári származású nők is.

A jelen forrásközlésünkben közkinccsé tett „siralmas-oszlop” egy kiterjedt köznemesi família, a bernátfalvi Bernáth család zempléni ágának levéltárunkban található irataiban másolatban maradt fenn. Írta és a halott fölött elmondta S. (Sóhajda, Suhajda) Varannai Mihály a Sárospataki Református Kollégium tanítója. A géppel írott példány egyfajta sokszorosítási eljárással készült. A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek sem a levéltára, sem a nagykönyvtára nem őriz belőle példányt, nincs ismeretünk arról, hogy máshol megtalálható-e. Mivel a szöveg az 1832. évi első akadémiai helyesírási szabályzat előtt keletkezett, az átírás alkalmával azon kisebb módosításokat tettünk, illetve központoztuk a jobb érthetőség kedvéért. Igyekeztünk azonban megtartani az írási, ejtési sajátosságokat, a ma már számunkra bárhol indokolatlanul felbukkanó szavak nagy kezdőbetűit is meghagytuk, az egyes oszlopok címében sem alkalmaztunk változtatásokat.

A verses formában megírt gyászbeszédből megtudjuk, hogy tekintetes és nemzetes olcsvári Olcsváry Erzsébet asszony, tekintetes, nemzetes és vitézlő bernátfalvi Bernáth László úr élete párja 1759. Böjtelő havának első napján (február 1-én) hunyt el, rövid ideig tartó súlyos betegségben. A temetésére Böjtmás 15. napján (március 15-én) került sor a zempléni Jesztreben (Magyarjesztreben, Magyarsason, ma Zemplinské Jastrabie, Szlovákia), ahol a református Bernáth család tagjait a XX. század közepéig megtaláljuk.

 „A haláleset és az ünnepélyes gyászszertartás között a kora újkorban Magyarországon, különösen a főrangúak esetében hónapok, de akár évek is eltelhettek.” A temetést méltó módon elő kellett készíteni, a temetési kellékeket el kellett készíttetni, a rokonságot ki kellett értesíteni, „meg kellett hívni az eseményre”. Ez esetben másfél hónap telt el a haláleset és a temetési szertartás között. A holttestet ezalatt valószínűleg ideiglenes sírba helyezték.

Bernáth Lászlóné Olcsváry Erzsébet, vagy ahogy a forrás említi a „Nagyasszony”, halálakor három hónappal múlt el 30 éves, „évei harmincz és egy fertály esztendőt” számláltak, azaz 1728 vége felé kellett születnie. Férje mellett, akivel 11 és fél esztendőt éltek együtt, három fiúgyermeket hagyott hátra, a kis Pált, Lászlót és Zsigmondot. „Napájával”, özvegy anyósával egy házban lakott, ahogy férje Imre nevű testvérével és családjával is.

Életútja példázza a korabeli női életteret: házasság, család, gyerekek. Szerető feleség, gondos gazdasszonya a háznak, odaadó anyja gyermekeinek, családszerető rokon, minden külső és belső erénnyel felruházott hölgy, példamutató módon istenfélő asszony, korának és egyházának nőideálja.

Származását tekintve Olcsváry Zsigmond és Máriássy Erzsébet lánya, Olcsváry Ferenc Abaúj vármegyei főjegyzőnek és Zákány Erzsébetnek az unokája. Szülei ekkor már nem éltek, testvérei voltak: Olcsváry Mária asszony, férjezett Boronkay Menyhértné, Olcsváry Klára asszony, Csuka András hitvese, Olcsváry Zsuzsanna asszony, Boronkay Tamás felesége, Olcsváry Pál és Olcsváry Krisztina. „Az olcsvári Olcsvári régi Abaúj vármegyei család, mely a megye Olcsvár falujától vette a nevét. Első nyomát 1361-ben találjuk…” írja Csoma József. Később a család Zemplén és Szatmár megyékbe ágazott.

Erzsét 1747-ben vette feleségül a szintén régi törzsökös, Abaúj megyei eredetű, Zemplénbe is leágazott bernátfalvi Bernáth család kazsui ágából való László (1721–1792), Bernáth János és homok-szentiványi Keresztes Zsófia legfiatalabb fia.

Búcsúzásában közeli rokonaiként említi a báji Patay, a szuhafői Szuhay családok tagjait, a márkus- és batizfalvi Máriássy család mellett.

Név szerint felsorolja Patay Klára „nénje asszonyt” Dobozy Mihály úr feleségét, Patay Sámuel urat és hitvesét, szuhafői Szuhay Erzsébet nénje asszonyt, akikről azt mondja, hogy „mindketten egyenlő véreim valátok”, és gyermekeiket, Ferencet, Józsefet és Erzsébetet. A szuhafői Szuhay családból Szuhay Klárát, csicseri Orosz László úr élete párját. Ezek a Szuhayak a család abaúji ágához tartoztak.

A Máriássy családból búcsúzik nagybátyjai családjaitól: Máriássy István özvegyétől Szentmiklóssy Zsuzsanna asszonytól, Máriássy Márk „úrbátyjától”, és feleségétől, Dobozy Erzsébettől és gyermekeiktől, Máriássy László özvegyétől négyesi Szepessy Krisztina asszonytól és gyermekeitől.

Rajtuk kívül búcsúzik továbbá férje testvéreitől és családjaiktól: Bernáth Jánostól és feleségétől Péli Nagy Judittól, Bernáth Juliannától és férjétől mokcsai Mokcsay Istvántól, Bernáth Zsigmondtól és feleségétől sztregovai és egerfarmosi Kandó Annatól, Bernáth Imretől és feleségétől nyárádi Nyárády Rozáliától.

Búcsúzik az 1754. évi nemesi összeírás szerint szintén Magyarjesztreben élő kisrédei Rhédey Lászlótól, aki feltehetően férje részéről a család távolabbi rokona lehetett, és feleségétől pálóczi Horváth Borbálától, valamint szomszédjától nemzetes Csernel Istvántól. Cselédeiről és jobbágyairól sem feledkezik meg.

A „Nagyasszony” halála után, 1760-ban, az özvegyen maradt férj feleségül vette tolcsvai Bónis Zsófiát, akitől további két fia született, Gedeon és Gábor, a család érmihályfalvi ágának megalapítói. Olcsváry Erzsébetnek mindhárom fia megérte a felnőtt kort: Pál feleségül vette Szinyei Merse Máriát, László Péli Nagy Sárát, Zsigmond pedig Bárczay Sárát. A leszármazottak „hadát” nem soroljuk.

Néhány tagját említjük meg csupán, mint érdekességet: Pál fia ágán szépunokája lett Bernáth Aladár (1874–1946) zempléni alispán. László fia Zemplén vármegye főjegyzője lett, akinek Johanna nevű leányát, Erzse unokáját, a nagybócsai Sárközy család bihari ágából való Sárközy Mihály vette feleségül, aki szerepel Nicolas Sarkozy volt francia köztársasági elnök családfáján is. Zsigmond fiáből később ungi alispán lett, akinek szintén Zsigmond (1790–1882) nevű fia, Erzse unokája, ungi főispán, országgyűlési követ, személye megjelenik Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében, mint „Bernáth Zsiga”, gr. Buttler János iskolatársa és barátja. (Ez azonban nem fedi valóságot, csupán az írói képzelet szüleménye).

Olcsváry Erzsébet és Bernáth László szerteágazó és terebélyes fája ma is él.

A most közzétett irat segítséget adhat genealógiai kutatásokhoz, a rokon családok feltérképezésével, az általános családtörténeti irodalomban szereplő adatok pontosításával, helyesbítésével. Legnagyobb értéke azonban a „siralmas-oszlopnak”, hogy a műfajnak egészen biztosan egyedi darabja, hiszen az „időtlen időben” csak egyetlen egyszer létezett személyt idéz meg.

 

E rövid bevezető után következzen a forrás szövege:

Levéltári jelzet:

MNL BAZML XIII. 67/a. A bernátfalvi Bernáth család iratai (1549) 1613–2008. Bernáth Aladár alispán és Bernáth Elemér ny. tanár ágának családi iratai (1563) 1613–2005. 1. doboz. 3. sorozat. Egyéb iratok. 1. tétel: „Néhai Tekintetes Nemzetes oltsvári Oltsvári Erzsébet asszonynak Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Bernátfalvi Bernáth László Uram kedves élete párjának érdemlett utolsó tisztességtételére, és emlékezetére, emel, és hideg tetemeinek eltakarításának alkalmatosságával Jesztrebben 1759. esztendőben Böjt-Más Havának 15-dik napján elmondatott, a Sáros Pataki Reformatum Collegiumban tanuló poéták seregének együgyű tanítója S. Varannai Mihály”. (Gépelt másolat).

 

Siralmas – oszlop

Mellyet

Néhai Tekintetes Nemzetes Oltsvári OLTSVÁRI ERZSÉBETH Asszonynak, Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Bernáthfalvi Bernáth László Uram kedves élete Párjának érdemlett utolsó tisztesség tételére, s emlékezetére emel, és hideg tetemeinek eltakarításának alkalmatosságával Jesztrebben 1759. esztendőben Böjt- Más Havának 15-dik napján elmondatott, a Sáros Pataki Református Collegiumban tanuló Poéták Seregének együgyű tanítója S. Varannai Mihály.

 

Tekintetes Nemes Úri Gyülekezet!

Gazdag, Szegény, s mindenféle felekezet!

Köztetek halálrul lész most emlékezet,

Ha Isten kegyelme vélem lész és vezet.

        A régi pogányság mikoron szemlélte,

Hogy csak meghal minden ember s elmúl élte,

Az halált nagy Isten Asszonynak ítélte

Lenni: ehhez képest rettegve is félte.

        Tsuda dolog mégis, hogy nem tiszteltetett

Ez úgy, mint más Isten: mert nem építtetett

Ennek soha Templom, mert nem emeltetett

Oltár, S áldozatra barom sem vitetett.

        Ha kérditek tőlem mért nem imádkoztak

Ennek úgy, mint másnak? Miért nem tornyoztak

Oltárt? Ökröt, juhot miért nem áldoztak?

Könnyű a felelet, mert így gondolkoztak:

        Hogy Halált ember sem könyörgésével,

Sem néki épített szép épületével,

Sem juh Kövérével, sem tulok vérével,

Nem engesztelhetné első Szülöttyével.

        Nem is tsuda, hogy ők így vélekedhettek,

Mert látták, hogy kik tsak világra születtek:

Halál halójában mind békerítettek,

Sárga fogaitul meg sem menthettetek.

        Helena és Cleopatra ritka Szépségekkel,

Croesus és Nagy Sándor nagy ditsőségekkel

Nem gondolt: egyaránt bánt ez mindenekkel.

        Ez volt az oka, hogy így festetett formája

Egy asszony fekete Szárnyakkal: kaszája

Kezében, Szem és fül nélkül, véres szája,

Csillagokkal tzifra fekete ruhája.

        Halál ruhájának fekete a mázza,

Dehogy tsillagokkal azt kívül tzifrázza,

Ez az: királyokat, hogy ő megalázza,

És Ditsőségeket magára ruházza.

Szárnyakkal festették, helyesen: mert halál

Sokáig egy helyben nem áll s nem is sétál,

Hanem sebességgel szál s valakit talál,

Éles kaszájával, mint füvet lekaszál.

        Nints füle: nem hallgat király beszédére,

Sem papnak, Barátnak könyörgésére,

Sem Ciceró szépen hangozó nyelvére,

Sem édes Anyának esedezésére.

        Vakon is festették s veresen a száját,

Méltán: mert nem nézi ez senki formáját,

Sem tzifra ruháját, sem drága marháját,

Császári Királyi nagy Famíliáját.

        Egy Tseppet sem Szánnya a kis gyerekeket,

Nem nézi Szüzeknek kedves Szépségeket,

Nem tekinti Iffiak, Jeles termeteket,

Hatalmas Monarchak nagy Ditsőségeket!

         Mint az éh oroszlán, futkos dühösséggel,

Apróbb állatokat tép kegyetlenséggel,

Senki iránt nintsen engedelmességgel.

        Bár szüntelen eszik, jól mégsem lakhatik,

Nagy éhsége miatt soha nem alhatik:

Mindétig kell enni amin rágódhatik,

Egy hajlékban mással nem alhatik.

        Oly keménysége van egy szóval Halálnak,

Hogy nem kedvez Semmit Péternek, Sem Pálnak:

Előtte mentséget épen nem találnak,

Mihelyt rájuk talál menten Sírba Szállnak.

        Nem kell messze menni, ím, itt is van egy holt,

Ki bár életében jó s kegyes Asszony volt,

Termete szép, Neme Uri s ékesen szólt

Meg is tartya testét a Setét bolt.

Oka ez: mert Halál bészállt udvarába,

Ez folyó esztendő Böjt–elő Havában,

Legelső napjának Szinte hajnalában,

S ki vágta éltének éppen virágjában.

         Éppen virágjában: mert midőn Számlála

Harmintz és egy fertály esztendőt; halála

Akkor történt; S halál előtt nem talála

Gratziat; így lelke testétől elvála.

        Ekkoron szemlélte könyvhullatásait,

Szerelmes férjének; ekkor magzattyait

Szánta: és sok úri jó Attyafijait,

Akikhez már nyújtya butsuzó Szavait.

 

I. Butsuzik Kedves Férjétül, Tettes Bernáth László urtól

Melly nehéz a fagyon ruha nélkül hálni,

Télben katonának Feld Vachton strázsálni,

Melly nehéz léleknek a testből kiszállni,

Oly nehéz a párnak Párjátul megválni.

        Ha tsak jó Barát is Szíves Baráttyátul,

Nehezen szakad el kedves Pajtásátul,

Elhiszem, nehezen vált meg hív Társátul.

        Nem Tsuda, mert nagy kints az hív s jó feleség,

Karbunkulus kőnél ez nagyobb nyereség.

Nem írhattya ezt le minden nyelv s gyengeség,

Hanem Salamoni penna és böltsesség.

        Neked is részed volt a nagy nyereségben,

Mert nem vallál semmi kárt a Feleségben.

Véle lakván éltél nagy gyönyörűségben,

Nem volt semmi részed a keserűségben.

        Tizenegy esztendőt, s felet véle éltél,

Addig minden jókat házadba szemléltél.

Amikor házadbul kimentél, nem féltél,

Hogy kárra mégy haza: mert hozzá reméltél.

        Könyörgéssel költ fel e reggel ágyábul,

Nappal is gyakrabban a jött ki Szájábul,

Estve könyörgéssel költ ki munkájábul,

Tanulhat akárki ennek példájábul.

        Kedves Hitves Társát, mint lelkét szerette,

Tudva, bosszúsággal soha nem illette,

Mindenekben magát véle kedveltette,

Legkisebb szavát is hátra nem vetette.

        Gyermekeit, óh, melly nagy gonddal neveltette!

Azokhoz, mint Anya magát úgy viselte:

Tejével táplálta s karjain emelte,

Mit jobbnak látott, vélek azt mívelte.

        De óh! Nagy változás, ezek már elmúltak!

Bernáth László, gyászos napokra fordultak

Víg Napid: bánatnak árjai tódultak,

S fénylő egeid homályba borultak.

        Mivel Kedves Párod immáron letette

Életét: Szívedet megkeserítette.

Jaj, gyenge Gyermeki kínt állnak mellette,

Könyvező záporban van sok szem érette.

        Jaj, Szép Házasságod vált már özvegységre,

Páros vigasságod bús feletlenségre.

Élted édessége vált keserűségre,

Páros melegséged fagyos hidegségre.

        Mint Gerlitze párját Szánnya, úgy szánhatod

Jó feleségedet, meg is sirathatod.

Búdban, mint Pelikán mellyed Szaggathatod,

De akármit csinálsz, fel nem támaszthatod.

        Azért bár halva lád szerelmes párodat,

Mindazáltal tűrtesd Szomorúságodat.

Kivánnya, hogy Isten régi vígságodat

Adja meg: fordítsa örömre gyászodat.

        Szíved vigasztallya Isten Kegyelmével,

Ne itasson többé a Mária vizével,

Töltse be lelkedet öröm kenetével,

Végre kísértessen Menybe Seregével.

 

II. Butsuzik Pál, László, Sigmond három árváitul

Pál, László és Sigmond árváim hallyátok,

Miket kíván nektek jó Asszony Anyátok:

Ne szállyon Istentül soha rátok átok,

Hanem légyen inkább hűséges Dajkátok.

        Akinek is bízott gondviselésére,

Nevellyen Titeket Szent Háza díszére,

Éltessen Szülétek Szíve örömére.

S vigyázzon reátok, mint örökségére.

 

III. Butsuzik kedves Annyokául Homok Szent Iváni Keresztes Sofia Asszonytul. Néhai Idősbik Bernáth János Kegyes özvegyétül

        Ez udvar tarthattya ezt ditsősségének,

Hogy itt volt példája Napa hűségének

Menyében: S Napában ismét Menyének,

Ki ritkán szereti az Annyát a Férjének.

        Keresztes Sofia Asszont de szerette,

Ez már meg holt Menye, meg sem is vetette!

Kétszer öt és fél esztendőt mellette

Lakott: ez nagy Asszony zokog is felette.

        Mondjad kegyes Asszony; de jó Menyem valál,

Szerettél, becsültél, nem szittál s nem tsalál:

Hozzád hasonlóra ritka Napa talál,

De látom, elszakaszt tőlem már a Halál.

        Melyre ő így felel: Én akár mi voltam,

Nem kérkedem, de én bezzeg tapasztaltam

Anyai hűséged, s jó voltod kóstoltam.

        Bízván most is nagyon ritka hűségedbe,

Ajánlom magzatim gondviselésedbe.

Kívánom, az Isten árva életedben

Legyen gondviselőd, s nagy öregségedben

        A Kegyelmes Isten már ne keserítsen,

Rólad minden veszélyt és kárt eltérítsen,

A menyben Teneked hajlékot készítsen,

Azhol is Számodra asztalt is terítsen.

 

IV. Butsuzik Oltsvári Mária Asszony Ötsétül, Férjétől Boronkai Menyhért Urtol, Erzsébet, Kristina, Mária és Sigmond gyermekeitül

        Oltsvári Mária Asszony jó Öttsére,

Vele egy szülétől való Testvérjére

Fordul, és Öttsének Szerelmes Férjére,

Boronkai Menyhért úrra, s háznépére:

        Tudom ez megholtat megkönyveztétek,

Minthogy éltében is nagyon Szerettétek,

Magatokat hozzá híven viseltétek,

Mely jó voltotokért áldását vegyétek:

        Légyen e drága Pár boldog életében,

Éllyétek mindketten egymás Szerelmében,

Legyetek Szüntelen az Isten kedvébe,

Ne is adjon soha a Sátán kezébe.

        Az Isten vigyázzon gyermekeitekre,

Kik Ersebeth, Kristin, Mária nevekre,

És Sigmond: áldás az terjedjen éltetekre,

Életek elmúlván vigyen a Menyekbe.

 

V. Butsuzik Oltsvári Klára Asszony Testvér Öttsétül Férjétül Tsuka András Uramtul és Ersébeth Leánykájuktúl

Oltsvári Klárája és kedves Sógora,

Szédíti fejetek ugye bánat bora,

Látván, hogy Oltsvári Ersébeth Sátora

Elbomlott: s mai nap lészen gyászos tora.

        Kivált kedves öttse, méltán siránkozhatsz,

Mert olly jó Nénédtül mai nap elszakadz,

Amillyenre minden bokorban nem akadz.

Szolly ezeknek is már mégis, holt, ha Szólhatz!

        De minthogy megállott nyelvének szólása,

Én szólok helyette; ez jó kívánsága:

Szállyon tireátok az Urnak Áldása

Mindenkor, amíg tart éltetek folyása.

        Isten, egyetlen egy Erzsébeteteket,

Éltesse, nevellye benne kedveteket.

Minden változástul Páros élteteket

Őrizze, s írja fel Menyben neveteket.

 

VI. Butsuzik Oltsvári Susanna Assony Testvér Öttsétül, Férjétül, Boronkay Tamás Urtul, Susanna Rosália István gyermekeitül

        Oltsvári Susanna, ugyan mi Sértette

Szíved, hogy a Sírás úgy elepesztette,

Szemedet úgy é, hogy Sebesítette?

Hogy Halál Nénédet koporsóba tette?

        Jaj, kedves Nénédet: hogyisne siratnád,

Könyved záporával, hogy ne áztatnád!

Ugye mindenedet érette adhatnád,

Tsakhogy ez életre még visszahozhatnád.

        Képét teirántad való jóságának

Leírnom nem lehet: S atyafiságának,

Hanem tsak summáját mondom áldásának,

Mellyet néked kíván, s életed Párjának:

        Vigyázzon az Isten egész életedre,

S Boronkai Tamás Szerelmes Férjedre,

Öntsön Balsamot megsérült Szívedre,

Végre vigyen Menyben elkészült helyedre.

        Magzataitok is, kiket szültetek:

Susi, Rósi, István éllyenek véletek,

Isteni félelmet Szívükbe öntsetek,

Hogy virágozhasson általok nevetek.

 

VII. Butsuzik Oltsvári Pál Öttsétül

Oltsvári Pál, vajha most feltámadhatna

Nénéd, tsak addig is, míg elbutsuzhatna

Tőled! Tudom bizony, hogy megtsókolgatna,

Úgy inté, áldást rád kérne, ha Szólhatna.

        Mint Halála előtt egynehány napokkal,

Míg meg nem küszködött iszonyú kínokkal,

Illette Ortzádat egynehány tsokokkal,

S a jóra intett volt, S egy néhány okokkal:

        Kedves édes Ötsém Férfiúi ágon,

Kin áll famíliánk, te vagy a világon

Ki tündökölheted, ne kapj bolondságon,

Hanem tudományon és az okosságon.

        Mely kegyes Szavai hassanak Szívedre

Siralmas Sorsodat vedd fel jól eszedre.

Igyekezzél Laurust szerezni fejedre

Kedves Nénéd áldást mond életedre:

        Vegyen fel az Isten maga jobb karjára

Ki ne tegyen világ tsufolodására,

Úgy nézzen éltednek egész folyására

Hogy Iffiuságod is élhessed Számára.

        Szent Ortzáját rajtad megvilágítsa,

Az Oltsvári Házat általad újítsa,

És mint volt ezelőtt helyére állítsa,

A Sátán nyilait rólad elhárítsa.

 

VIII. Butsuzik Oltsvári Kristina Hajadon Öttsétül

        Oltsvári Kristina, egy Anya és Atya

Kinek volt ez hóltal, mely sürün ásztattya

Néned koporsóját Szemednek harmattya!

Nem tsudálom, tudom, mert az Szíved láttya,

        Hogy Isten juttatott példás árvaságra,

Megfosztván azoktul, kik szültek világra.

Mint árva Gerlitze, melly Szál Száraz ágra

Olly vagy: napod nézed tsak Szomorságra.

        Ez is szorongattya szomorú Szívedet,

Hogy megújította elébbi Sebedet

Isten: jó Nénédet s kedves Testvéredet

Elvevén: de tűrtesd keserűségedet!

        Jó Néned volt: mert ő rád, Kristinájára,

Úgy vigyázott, mint Saját magzattyára

Míg élt: de jutott végső órájára,

Bízott minden Uri hív Attyafiájára.

Istenre is bízta árva életedet,

Ki kegyelmesen áldjon meg tégedet,

Ne keserítse már Szomorú Szívedet

Többé: de adja meg kívánt örömödet.

 

IX. Butsuzik Testvér Attyafiajitul közönségesen

        Meg is nem felejtett Testvéri titeket,

Esedezvén arra kér mindeniteket,

Tartsátok fel mindig Szereteteteket

Egymáshoz: így Isten megáld benneteket.

 

X. Butsuzik Tettes, Bay Patay Klára Nénnye Asszonytul,

Tettes Dobozi Mihály Uram Élete Párjátul

        Akik e megholthoz Annyárul vérséggel

Kötöttek, hozzátok már keserűséggel,

Jer, hűségetekért, hogy ő is hűséggel

Fizessen, kívánván áldást szívességgel!

        Kik közt először is Patay Klárának

Kíván áldást, mint jó Nénnye Asszonyának,

Úgy ezen Asszonyság hív Hitves Társának

Dobozi Mihály úr kedves Sógorának:

        Vegye a jó Isten ritka hűségteket,

Méltó tekintetbe, S azért benneteket

Áldjon meg, és nyújtsa soká életeteket,

Végre ő magához vegye lelketeket.

 

XI. Butsuzik kettős vérséggel hozzá köttetett Bay Patay Sámuel Úr kedves Ura Báttyátul, ennek hitvesétül

Szuhafői, Szuhay Erzsébet kedves Nénnye Asszonyátul

        Szomorún fordul már kedves Báttyára,

Patay Sámuel Urra és Párjára,

Szuhay Erzsébet Nénnye Asszonyára.

Hallgassatok azért utolsó Szavára:

        Mindketten egyenlő véreim valátok,

Irántam hűségtek meg is mutattátok.

Szállítson az Isten menybül áldást rátok,

Legyen gondviselő hűséges Atyátok.

 

XII. Butsuzik Tettes Bay Patay Sámuel Úr Uri Kedves Magzattyaiktul

        A Patay úri háznak tsillagai,

Patay Sámuel Uram magzattyai,

Kik vagytok ez holtnak jó Attyafiai,

Tőletek így lesznek víg butsuzási:

        Patay Ferentzem, kedves édes vérem,

Háládatossággal bizony megesmérem,

Hogy olly voltál hozzám, mint egyik testérem,

Az Úr áldását most Rád, Párodra kérem.

        Patay Józsefem, szép gyönyörűségem

Ki valál: van hozzád nagy kötelességem:

Jaj, mit kívánnék, hogyha tehetségem!

Volna, de nints mivel ládd elértem végem.

        Patay Erzsébeth, minthogy viseltettél

Irántam hűséggel, S szívedből szerettél,

Tudom, hogy Istentől méltóvá tétettél,

Hogy számos jókat végy: amint máris vettél.

        Éllyen veled együtt Életednek párja,

Beleznai Mihály Úr, bánatok árja

Sem a te Szívedet, sem övét ne járja,

Egyetlen Lyánkátoktul az halált elzárja.

Téged is Patay Pál, mint szeme fényét,

Nézzen az Isten, kiben vesd reményét

Szívednek: így ő is igazság ösvényét.

Megmutattya neked, s világ szövevényét.

Ó! Isten ez úri Házat méltóztassad

Számos áldásidra és virágoztassad,

Atyai kedvedet rajta megmutassad,

Áldáshanyatlásra soha ne juttassad.

 

XIII. Butsuzik Tettes Szuhafői, Szuhay Klára Erzsébet Asszonytul Tettes Tsitseri Orosz László Úr kedves élete Párjátul

        Ha Isten rá bízná az áldás osztását,

Megtöltené Szuhai Klárának szállását.

De azt nem teheti: Hát jó kívánását

Hald, mellyel kívánja rád Isten áldását:

        Neked és férjednek Isten sok jót adjon,

Kegyelme veletek örökre maradjon.

Szent szárnyai alá titeket fogadjon,

Hogy ne ártson Sátán, bátran ólálkodjon.

 

XIV. Butsuzik Tettes Primotzi Szent Miklósi Susanna Asszonya Anyjatul Néhai Tettes néhai Tettes Márjási István Uram elmaradott kegyes özvegyétől

Marjasy István úr gyászos özvegyére,

Áldást, Szent Miklósi Susannára kére.

De ha nem kért, most kér: az Isten kezére

Vegyen: lelked bére legyen Jésus vére.

        Jó napokat Isten véled szemléltessen,

Mint kegyes Tabisát sokáig éltessen,

Árvák örömökre: mint Lyányát szeressen,

Minden munkáidban Szent lelke vezessen.

 

XV. Butsuzik Tettes Markus Falusi Marjasi Márk Úr kedves Ura Báttyátul, és Hitves Társátul Dobozi Ersébeth Asszony Anyátul, ezeknek Uri Gyermekeiktül Jósef, Pál, Sándor, Mária Lajos Ersébeth kedves vér szerint való attyafiaitul

        Marjasi Mark Uram Szerelmes Báttyátul,

Dobozi Ersébeth Annya Asszonyátul

Butsuzik, sőt egész uri udvarátul,

Áldást kérvén rájuk az Egek Urátul:

Köszöni a megholt Atyafiságtokat,

Hozzája mutatott nagy Gratiatokat,

Hogy virágoztassa Isten Házatokat,

Kivánnya: és öntsön reá áldásokat.

Jósef, Pál és Sándor, Lajos Fiajitok

Mária, Ersébeth kegyes szűz Lyányitok

Éllyenek: ezekben legyen vígságitok,

Mint annyi tsillaggal fényljenek házitok.

        Éllyetek s éllyenek ők is békességgel,

Életetek follyon kívánt tsendességgel.

Megáldván az Isten tisztes öregséggel,

Végtére fizessen Mennyben ditsőséggel.

 

XVI. Butsuzik Néhai Tettes Markus-Falusi-Marjasi László Uram elmaradott kegyes özvegyétül-Tettes Négyesi Szepesi Kristina Asszony Annyátol s László Ersébeth István Kristina és Anna Uri Gyermekeitül

        Mivel vére meghűlt ez holtnak testében,

Marjasi Kristina Asszonyhoz, képében

Én szólok: Akinek ez Háza népében

Volt gyönyörűsége egész életében.

        Rád kegyes Asszonyság, Asszonya Nénnyére,

Ily áldást kér: Isten neved tenyerére

Írja: S rád vigyázzon, mint Szerelmesére,

Szent lelke Lelkednek légyen hű vezére.

 

XVII. Feltehetően, az előző oszlop vége, és ez oszlop eleje a szövegből hiányzik. Valószínűsíthető, hogy Máriássy Krisztina Asszonytól, nagynénjétől, és férjétől Szathmáry Király Ádámtól búcsúzik

 

        Éltesse az Isten Szatmári Párodat,

Ki sokszor enyhíti szomorúságodat,

Hogy míg le nem teszed földi sátorodat,

Ő gyámolíthassa nagy árvaságodat.

        Úgy Szatmári János kedves gyermekedet,

Miklóssal, Ádámmal, kisded Josefedet,

Tiszta kegyességű Katalin Szüzedet

Éltesse: S nevellye bennek örömödet.

 

XVIII. Butsuzik az egész Tettes Markus Falusi Marjasi Familiában levő uri Atyafiaitul

Az egész Marjasi Uri Familiát

Áldja már: És ebben minden Attyafiát.

Kivánnya, Hogy ennek Asszonyát s férfiát

Éltesse az Isten addig, mint Pyliát.

        Igaz atyafiság fénylék közöttetek,

A szeretet kösse együvé szívetek.

Úgy folyjék s úgy mullyon világon éltetek,

Hogy a legjobb részen adassék helyetek.

 

XIX. Butsuzik Tettes Bernáth János Uramtúl, élete Parjatul Tettes Peli Nagy Judith Asszonytul, Jósef, Ferencz s több kedves Gyermekeitül

        Bernáth János Uram szívét mi sebezheti,

Hogy sírástul magát alig türtőzteti?

Ez vala: jó menyét, hogy nem felejtheti,

Nagy lévén iránta való szereteti.

        Tapasztalta ez Hólt, Atyafiságodat,

És mint egy Atyai hív buzgóságodat,

Amellyel szeretted majd, mint Leányodat,

Köszöni általam Illy nagy jóságodat.

        Jó voltodért hozzád ez jó kívánása:

Szállyon a Menybül rád Isten áldása,

Ne légyen Házadnak gyászba borulása,

Vége légyen Mennyben Lelkednek szállása.

        Tartsa meg az Isten Péli Judithodat,

Jósef, Ferentz és több Uri magzatodat,

Hogy vélek, fényleni lássák udvarodat,

És érhessed el bennek kívánt vígságodat.

 

XX. Butsuzik Tettes Bernáth Julianna Asszonytul

Tettes Moktsai István Úr kedves élete Párjátul

        Bernáth Julianna Asszont emlegeti,

Hogy rá áldást mondjon, nagyon rebesgeti

Hűségéért: de azt, minthogy nem teheti,

Szíve kívánságát vélem jelenteti:

        Sok áldások reád s Férjedre térjenek,

Éltetek napjai messze terjedjenek.

Kedves magzatitok úgy nevelkedjenek,

Hogy szép Házatok díszére legyenek.

 

XXI. Butsuzik Tettes Bernáth Sigmond Uramtul és kedves élete Parjatul Tettes Kandó Anna Aszszonytul

        Úgy tartom, és minden vélem úgy tarthattya,

Hogy Sigmond Urnak most szívét szorongattya,

Hogy menyét életben többé nem tarthattya,

Kihez is hóltnak ez végső szózattya:

        Élted, Párod Élte messze kiterjedjen,

Gyermekidben Házad dísze nevekedjen,

Olly boldog napokat Istened engedjen,

Mellyekben bánattal szíved ne epedjen.

 

XXII. Butsusik Bernáth Imre Uramtul és kedves Élete Parjatul Tettes Nárádi Rosália Asszontul

Látom Bernáth Imre Urnak is ortzája

Nedves, és kesereg szép Rosáliája,

Oltsvári Ersébeth Asszonyt mert kaszája

Halálnak kivágta, ki volt hív hozzája.

        Ezek is hólthoz bizony jók valának,

Mely megtettzik abbul, hogy együtt lakának

Tíz és fél esztendőt, amíg elfolyának

Véle, soha meg sem hásártoskodának.

        Hozzája hűséget, mint egészségében

Mutassanak hozzá, úgy betegségében.

De kivált halálos sullyos ínségében,

Míg tsak meg nem állott vér a testében.

        Minthogy megmutassatok hozzá hűségteket,

Az úrnak nevében Ő áld benneteket:

Felírván e jó Úr Menyben neveteket,

Ditsőségnek helyén adja helyeteket.

 

XXIII. Butsuzik Tettes Rhédei László Uramtul és kedves élete Parjátul Horváth Borbála Asszonytul

        Jól esett, hogy szemem most széllyel jártatám,

Mert Rhédei Lászlót tsaknem elhallgatám.

Holott ennek nagy volt, amint megtudhatnám,

Hűsége ez hólthoz, jó hogy megláthatám.

        Oly nagy vólt ez urnak ez hólthoz hűsége,

Mintha fő grádusban lett volna vérsége.

Horváth Barbara is, ez Úr felesége,

Jó volt hozzá mindig, míg tsak nem lesz vége.

        Részeltessen Isten drága áldásokban,

Horváth Barbarád is részt vegyen azokban,

Ki is hí volt hozzá s a terhes napokban,

Forgott volt érette nem kevés gondokban.

 

XXIV: Butsuzik Neztes Tcernel István Uram kedves Szomszédjátul

        Az meg holt immáron tsak nem utollyára

Fordul Tsernel István kedves Szomszédjára,

        Áldást kíván egész érdemes Házára,

Hallgass azért te is áldás mondására:

        Melly bőven száll reggel az égnek harmattya

A földre vizével, s azt miként ásztattya,

Isten áldásának eként folyamattya

Szállyon rád, s áldjon az egeknek Attya.

 

XXV. Butsuzik Udvarában levő Tselédjeitzül, és minden Jobbágyitul.

        Hűséges Jobbágyi s minden Tselédjei,

Kik voltatok neki lábai s kezei,

Minden dolgaiban serény segédei,

Hallyatok hozzátok ezek beszédei:

        Minthogy mutattátok hozzá hűségteket,

Parantsolataira kívánt készségteket,

Vegye fel az Isten azért ügyeteket,

Áldja meg sok jókkal terhes élteteket.

 

XXVI. Butsuzik Temetésre gyülekezett minden Rendektül

Végtére valakik ide felgyűltetek,

S végső tisztességet ez holtnak tettetek,

Mindnyájan az Urtól áldottak legyetek,

Éltetekben tőle sok jókat vegyetek.

        Mikor pedig Ti is juttok illy próbára,

Érkeztek halálnak éles kaszájára,

Megtisztelvén az Úr Menyekben, jobbjára

Ültessen, s ott legyen lelketeknek vára.

 

XXVII. Berekesztés

        Ez vala é kegyes Asszony butsuzása,

Igaz feleihez vett jó kívánása.

Jelen lévén azért végső távozása,

Tsak ez Szívének már óhajtozása.

        Mivelhogy Istenünk ki vette közülünk,

Nem szól többet velünk, elszakadván tőlünk,

Mint lelke, Teste is majd eltér előlünk,

Neve ki ne foggyon soha mibelőlünk.

        Meghűlt testét pedig fogjátok végtére,

A nyugodalomnak vigyétek helyére,

Tegyétek sírjának setét fenekére

Ím, én beszédem is elért a végére.

 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

Megjegyzés: 

MNL BAZML IV. 2001/j. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Nemességi iratok – Acta Nobilitaria 1550–1849 (1937). Fasc. 24. No. 272. Nobilium Cathalogus. (Processus Varannoviensis, Districtus Zempléniensis) Sátoraljaújhely, 1754. december 5.
Források és irodalom:

MNL BAZML IV. 2008/d. Zemplén Vármegye Törvényszékének iratai 1550–1850 (1851). Polgári perek 1550–1786. Loc. 66. No. 341. Horváth Antal pere idősebb bernátfalvi Bernáth Zsigmond ellen. 1782. GGG. melléklet. Tabella Genealogica (A Bernáth család családfája) 1782.

MNL BAZML XIII. 67/a. A bernátfalvi Bernáth család iratai (1549) 1613–2008. Bernáth Aladár alispán és Bernáth Elemér ny. tanár ágának családi iratai (1563) 1613–2005. 1. doboz. 3. sorozat. Egyéb iratok. 1. tétel: „Néhai Tekintetes Nemzetes oltsvári Oltsvári Erzsébet asszonynak Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Bernátfalvi Bernáth László Uram kedves élete párjának érdemlett utolsó tisztességtételére, és emlékezetére, emel, és hideg tetemeinek eltakarításának alkalmatosságával Jesztrebben 1759. esztendőben Böjt-Más Havának 15-dik napján elmondatott, a Sáros Pataki Reformatum Collegiumban tanuló poéták seregének együgyű tanítója S. Varannai Mihály”. (Gépelt másolat).

MNL BAZML XV. 65. Dongó Gyárfás Géza és Meczner Tibor Zemplén vármegyei főlevéltárnokok genealógiai gyűjteménye (1654) 1909–1944. 2. doboz. B: Bernáth, 8. doboz. O: Olcsváry.

Bak Borbála: A XVI–XVIII. századi magyar nyelvű források kiadásának kérdései. In:

Fons. VII. évf. 2000. 1. szám. A történeti források kiadásának módszertani kérdései. Szerk.: Kenyeres István. 91–123. p.

Csoma József: Abaúj-Torna vármegye nemes családjai. Kassa, 1897. (Abaúj-Torna egyesült vármegyék monographiája. I. kötet.)

Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. II. köt. Kolozsvár, 1909.

Kegyes Erika: Gyászhangok és női példázat: A Bató Eszter (néhai Piskóty Istvánné) temetésén elhangzott gyászbeszédekben megrajzolt protestáns nőkép. In: Reformáció nostra – Protestáns szellemi műhelyek (Tanulmányok). Szerk.: Gyulai Éva – Tasi Réka. MTA MTB/MAB, Miskolc, 2017. 144–165.

Kempelen Béla: Magyar nemes családok VII. köt. Bp.,1913., 68–76. p.

Kempelen Béla: Magyar nemes családok VIII. köt. Bp., 1914., 57–58., 206–207. p.

Kempelen Béla: Magyar nemes családok IX. köt. Bp., 1915., 114–118. p.

Kunt Ernő: Az utolsó átváltozás. A magyar parasztság halálképe. Gondolat, Budapest, 1987. 43. p.

Oláh Tamás: 16–19. századi keresztelői, házassági, valamint temetési meghívó- és értesítőlevelek mint genealógiai források. In: Genealógia 3. Szerk.: Kollega Tarsoly István – Kovács Eleonóra – Vitek Gábor. Tarsoly Kiadó, Bp., 2015. (A történelem segédtudományai I. Sorozatszerk.: Kollega Tarsoly István – Kovács Eleonóra) 43–93.

Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal 1857–1868. (Interneten: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Nagyivan-nagy-ivan-magyarorszag-csaladai-1/)

Sárközy Ferencné, Sárközy Johanna (1825–1900) (Interneten: http://www.ermihalyfalva.ro/hirek/Sarkoezy-Ferencne--Sarkoezy-Johanna-1825-1900)

 

 

Utolsó frissítés:

2018.11.09.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges