A Negyvennyolcas tér elnevezése az 1848/49-es forradalom és szabadságharc pécsi centenáriumi ünnepségeinek keretében

Hónap dokumentuma
2018.03.11.

A pécsi Negyvennyolcas tér elnevezése az 1848/49-es forradalom és szabadságharc pécsi centenáriumi ünnepségeinek keretében

(készítette: Török Gábor levéltári informatikus, MNL Baranya Megyei Levéltára)

 

Előzmények országos szinten

 

Már a XIX-XX. századi magyar társadalomban fontos szerepet töltött be egyes történelmi események emlékének és a hozzá kapcsolódó hagyományoknak az ápolása. A politika ezt éppen aktuális céljainak megfelelően vagy propaganda célokra használta fel, például a múlt és a jelen történéseinek párhuzamba állításával, vagy igyekezett negligálni.[1] Legfontosabb nemzeti ünnepünk a „nemzet születésnapja” sem kerülhette el azt a sorsot, hogy korszakonként más és más volt a regnáló hatalom hozzáállása a nemzet, a szabadság és a szociális érték forradalmi eszméihez, ezáltal március 15-éhez is.

Először 1897-ben Kossuth Ferenc – Kossuth Lajos emigrációban bekövetkező 1894-es halála után hazatért fia – ellenzéki képviselőként tette azt a javaslatot a közelgő 50 éves évfordulóra való tekintettel, hogy március 15. legyen nemzeti ünnep. Azonban az uralkodó Ferenc Józsefre való tekintettel az országgyűlés április 11-ét – az áprilisi törvények kihirdetésének napját – nyilvánította nemzeti ünneppé az 1898. évi V. tc. alapján.[2]

Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követő forradalomban született, rövid életű demokratikus köztársaság természetéből adódóan magáévá tette a ’48-as elveket, éppen ezért 1919. február 27-én a XXI. néptörvény révén március 15-ét (és október 31-ét) „a magyar népszabadság ünnepnapjaivá” avatta és egyben hatályon kívül helyezte az 1898. évi V. törvényt.[3]

A magát ellenforradalminak tartó Horthy-rendszer eleinte negligálta a teljes ’48-as gondolatkört, azonban 1927 novemberében a felsőház elfogadta a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által kezdeményezett, majd az Országgyűlés által megszavazott 1927. évi XXXI. tc-et, amely március 15-ét „nemzeti ünneppé” nyilvánította.[4]

A II. világháború végeztével létrejött, új alapokra helyezkedő magyar állam egyik legfontosabb történeti hagyományát az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeiben látta. „A függetlenség, a jobbágyfelszabadítás, a demokratikus jogok, a szabadságért vívott honvédő háború mind olyan vívmányok és események, amelyek a háborúból vesztesen kikerült ország számára az önbecsülést, a magára-találást segítik. Kossuth - igaz, későbbi, csak az emigrációban született - Duna-konföderációs tervezetét pedig a szomszédokkal való megbékélés, a külpolitikai presztízs emelése reményében lehet felhasználni.”[5]Ezért a „… kormányzat egyik első lépéseként, az 1390/1945. évi miniszterelnöki rendeletben megerősítették: március 15. a nemzet ünnepe. S noha Magyarország egy részén még harcok folytak, 1945. március 15-én már ünnepeltek a pacifikált területeken. Ekkor még - ha úgy tetszik: a társadalom képviseletében - a különféle, a parlamenti demokrácia szabályait színleg avagy tényleg elfogadó politikai erők együtt emlékeztek. Az ünnepségek egy része - azok, amelyeket a Magyar Kommunista Párt rendezett - azonban már arra figyelmeztetett, hogy újból, erőteljesen megindult egy kisajátítási folyamat. Az MKP az 1848-as eszmekör - egyre kizárólagosabb - örökösének mutatta magát s ennek jegyében 1848-ból igyekezett “kimazsolázni” azokat a történelmi figurákat, akiket átstilizálással prekommunistának lehetett feltüntetni. Mint láttuk, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály és Kossuth Lajos lettek erre a feladatra kiválasztva. Hovatovább ők voltak hivatottak arra, hogy a magyarországi, szovjet utánzatú kommunizmust a nemzeti mitológiává emelkedett 1848 alapján igazolják, hitelesítsék. Természetesen az említetteknek tényleges történelmi intenciójukban semmi közük nem volt a nekik szánt funkciókhoz, de hát éppen ez volt a kisajátítás lényege: a hiányzó politikai legitimáció helyett történelmi igazolással szolgálni. A kisajátítási folyamat - párhuzamosan a kommunisták egyre kizárólagosabbá váló hatalmi erejével - egyre gyorsult, s 1948-at, a forradalom 100. évfordulójának megünneplését már teljeskörűen jellemezte. Ez vizuálisan úgy jelent meg, hogy az ünnepségek dekorációi között már egy sorban szerepelt Petőfi, Kossuth és a kommunista párt vezetője, Rákosi Mátyás.”[6]

„1946 végén, 1947 elején a magyar sajtóban megszaporodtak a centenárium alkalmából rendezendő, nagyobb szabású ünnepségsorozatról szóló tudósítások. Az előkészítés azonban már 1946 májusától tartott; az Újjáépítési Minisztériumban ekkor vetették papírra az első ünnepségtervezeteket, s azokban megfogalmazták az elérendő, illetve a preferált politikai célokat, törekvéseket is a centenáriummal kapcsolatban. Az első fogalmazványok szerint az ünnep sikeres megrendezése a hazánkról kialakított külföldi politikai megítélés megváltoztatása miatt is szükséges, mert ezáltal bizonyítható, hogy a mai Magyarország már nem az “utolsó csatlós”, hanem a múlttal szakító demokratikus berendezkedésű ország. Egyebek között javasolták hat nemzetközi kongresszus megtartását, valamint sport- és zenei versenyek megrendezését. Hamarosan megalakultak hivatalosan is a centenáris ünnepségeket szervező és koordináló állami testületek. A Mihályfi Ernő kisgazdapárti politikus vezette Tájékoztatásügyi Minisztérium kapta a feladatot, hogy a különféle centenáriumi szervezetek, bizottságok munkáját összehangolja. A főhatóságon belül a miniszter pártbeli társa, Huszti Dénes miniszteri tanácsos vezetésével centenáris ügyosztály alakult a budapesti és vidéki programok összeegyeztetésére, a miniszterelnökségen felállított ügyosztállyal való együttműködés elősegítésére. A nagypolitika felső szintjén a 48-as Tanács és az 1947. április 11-én újra életre keltett, ugyancsak koalíciós összetételű Történelmi Emlékbizottság szerepe volt meghatározó. Utóbbi az Országos Nemzeti Bizottsággal (ONB) együtt az ünnepség hivatalos rendezőtestülete is lett. Paritásos alapon szerveződő munkacsoportjában a centenáriumi megemlékezések politikai irányvonalának elkészítésére is vállalkoztak. Az ünnep össznépi jellegét volt hivatott reprezentálni az Országos 48-as Ifjúsági Bizottság is, amelyet 1947. január 30-án alakítottak a legkülönfélébb társadalmi és állami intézmények, ifjúsági szervezetek. Gyakorlati hatáskörét hamarosan a Magyar Ifjúság Országos Tanácsára (MIOT) ruházták át, amelyben a pártok ifjúsági szervezetei, a cserkészek, a Magyar Egyetemista és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ) és a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) képviselői foglaltak helyet. Ők vállalták a megalakított városi és községi 48-as Bizottságok munkájának irányítását s a centenáriumi eszmék iránt legfogékonyabb korosztály, az ifjúság bevonását az ünnepségek lebonyolításába. A helyi programok, megemlékezések szervezése a többpárti, helyi Nemzeti Bizottságok[7] feladata lett, akik a budapesti központ intenciói alapján a közigazgatási és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szabadművelődési apparátusa segítségével folytatták az előkészítő munkálatokat.”[8]

A centenáriumi ünnepségek keretében az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc emlékének megörökítéséről törvényt is hoztak:

„Száz évvel ezelőtt, 1848. március 15-én kitört a magyar forradalom. Harcba indult a magyar nép függetlensége és szabadsága kivívásáért, az idegen uralom igájának lerázásáért, a jobbágyfelszabadításért, a feudális bilincsek összetöréséért.

Az Országgyűlés az 1848/49. évi forradalmi, demokratikus eszmék örökösének és megvalósításának tekinti magát. Ünnepélyesen kijelenti, hogy 1848 nagy hagyományait és szellemét hűségesen megőrzi, és mindennemű elnyomás elleni következetes harc s a népek közötti békés együttműködés jegyében fejleszti tovább.

A 48-as szabadságharc eszméi iránti tiszteletének kifejezéséül az országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. § Az országgyűlés az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc emlékét a magyar nemzet hálás kegyelete és tisztelete bizonyságául törvénybe iktatja.

2. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba.”[9]

 

Előzmények helyi szinten

 

1848-ban a szabad királyi városi rangot viselő Pécs[10] már a fővárosból érkező első hírek hallatán átérezte a forradalmi eszmék erejét és fontosságát, ezt bizonyítja a közgyűlés március 19-i döntése a márciusi hősök díszpolgárrá választásáról.[11]

Ahogy azt korábban már említettem, a hatalom hozzáállása a forradalmi eszmékhez, történelmi személyekhez (hősökhöz) korszakonként más és más volt. Ez helyi szinten a szoborállításoknál[12] és az utcanév-változásoknál[13] is nyomon követhető, hiszen a közgyűlés általában az aktuális politikai irányvonalnak megfelelően hozta meg döntéseit.

A korszak neves történelmi személyei közül először Széchenyi Istvánról neveztek el közterületet Pécsett. 1865-ben az akkori „Főtér” vette fel a Széchenyi tér nevet.[14] 1892-ben vette fel a Kossuth Lajos utca nevet a korábbi „Fő utcza” Budai kaputól K-re folytatódó része, majd 1945-től a Király (korábban "Fő utcza")  utca Ny-i része is Kossuth Lajos utca lett.[15] Ezt követően 1945 és 1950 között több hullámban, összesen 92 utca és tér nevét határozták, illetve változtatták meg Pécsett. Ekkor néhány olyan közterület, jellemzően tér is hivatalos nevet kapott, amelynek korábban legfeljebb közszájon-forgó, népi elnevezése volt csak.

 

A tér elnevezésének állomásai

 

Vizsgálatunk tárgya, a Negyvennyolcas tér Pécsett, a Budai-külvárosban helyezkedik el. Nyugatról az Egyetem utca, illetve a Pécsi M. Kir. Állami Főreáliskola (majd 1922 decemberétől Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem, ma Pécsi Tudományegyetem), délről a Vasvári Pál utca, illetve az egyetemi kollégiumi célokra épített Collegium Maurinum (más néven Szent Mór-kollégium, ma a PTE Rektori Hivatala) és az Országos Stefánia Szövetség Anya- és Csecsemővédő Otthona (ma bölcsőde, óvoda és Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Kisgyermek Szociális Intézmények Igazgatósága), északról a Rákóczi út, illetve a Pécsi M. Kir. Állami Fa- és Fémipari Szakiskola (ma Pécsi Szakképzési Centrum Zipernowszky Károly Műszaki Szakgimnáziuma), keletről pedig a Rendőrkapitányság (ma: Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság) és az egykori neves „Karády” vendégfogadó[16] (későbbi „Júnó tanszék”, ma már csak betemetett gödör) határolják. A tér egészen 1949-ig nem kapott hivatalos elnevezést, de sokféle ragadványneve ismert a múltból, úgymint „Alsó-Búzatér”, „Vásártér”, „Mór kollégium előtti tér”, „Országzászló tér”.[17]

 

Pécs város térképe, részlet a Budai-külvárosi területről, 1942.[18]

 

1929. szeptember 1. – „Mór-kollégium előtti tér”

A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem jogász-, orvos- és bölcsész férfi hallgatói számára felépített Szent Mór Kollégium 1929. szeptember 1-jei átadása után jó ideig csak „Mór-kollégium előtti tér”-ként emlegették, a sajtó is így használta egészen 1935 végéig.

 

1935. október 6. – „Országzászló tér” avagy „Egy tér a revíziós politika szolgálatában”[19]

A trianoni békediktátum általi országcsonkítás revíziójának napirendentartására szánt egyik fontos eszköz az Országzászló mozgalom elindítása volt, amelynek keretében országszerte félárbócra engedett nemzeti zászlót tartalmazó emlékműveket építettek. Pécsett az emlékmű építésének céljára a „Mór-kollégium előtti teret” választották. Az Országzászló 1935. október 6-i felavatásával a tér szerepe jelentősen megváltozott, hiszen nemcsak a közeli alsó-, közép- és felsőoktatási intézmények diákjai és oktatói, hanem a Dohánygyár munkássága és egyéb tisztviselők is jártak arra nap mint nap, továbbá ünnepi megemlékezések és megmozdulások, egyéb rendezvények színhelye is volt. 1936 elejétől már „Országzászló tér”-ként emlegette a korabeli sajtó.[20]

Az emlékmű sorsa azonban hamarosan bevégeztetett: „Az 1945 után létrejött politikai felállás nem vállalt semmiféle kontinuitást az addigi revíziós-irredenta célokkal. Ezért az ilyen jellegű emlékműveket, emlékeztető műveket eltávolították. Erre a sorsra jutott a Pécsi Országzászló is. Bontására 1948. február 12-én kért engedélyt az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc száz éves évfordulójának megünneplésére létrehozott pécsi 48-as (Ifjúsági – a szerző megjegyzése –) bizottság. A beadványuk szerint a lebontott anyagból az újonnan felállítandó Szabadság-zászlóhoz használnák fel a zászlórudat és a rúdvasakat.[21] A városi tanács 1948. március 02-án az engedélyt kiadta, azzal a megkötéssel, miszerint az emlékművön található pirogránit címerbetéteket a múzeum részére kell átadni.[22] Az elbontás megtörténtéről a polgármester a negyedéves jelentésében 1948. május 29-én számolt be a városi közgyűlésnek.[23][24]

A centenáriumi ünnepségek március 14-i kezdetére tehát a tér elvesztette identitását, amelyet az Országzászló emlékmű biztosított számára.

 

1947. december 19. – Felhívás a helyi Nemzeti Bizottságokhoz

Rosta László,[25] az Országos Nemzeti Bizottság titkára által írt, 1947. december 19-én kelt, 684/1947. O.N.B. számú felhívása a helyi Nemzeti Bizottságokhoz a centenáriumi ünnepségek előkészülete tárgyában:

 

Rosta László felhívása valamennyi Nemzeti Bizottságnak.[26]

 

1948. január 29. – Az első javaslat a „48-as tér” elnevezés használatára

A 48-as Ifjúsági Bizottság – a Nemzeti Bizottság által a helyi ünnepségek koordinálására kijelölt szervezet – 1948. január 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén határozatot hozott az eredetileg a Kórház térre tervezett Petőfi-szobor Országzászló téren történő felállításáról, és ennek megfelelően javasolta a terület „48-as tér”-re történő elnevezését:

 

A 48-as Ifjúsági Bizottság határozata.[27]

 

1948. február 11. – Először említik meg a „48-as tér” elnevezést a sajtóban

Az Új Dunántúl 1948. február 12-i számában megjelent cikk szerint a Nemzeti Bizottság határozata alapján a 48-as Ifjúsági Bizottság rendezi a centenáriumi ünnepségeket Pécsett, majd kifejti, hogy március 11-én a bizottság összeült a városháza kisgyűlési termében, és tervezetet dolgozott ki a március 15-i ünnepség megrendezésére. Azt is eldöntötték, hogy a szabadságmozgalom 100 éves emlékére március 14-én zászlót állítanak fel a volt „Országzászló téren”, és az aznap esti program részeként elhelyeznek egy „48-as tér” feliratú táblát is, március 15-én pedig leleplezik Petőfi Sándor szobrát a téren.[28]

 

1948. március 3. – Irányelvek kiadása a helyi 48-as Ifjúsági Bizottság számára

Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottsága 1948. március 3-án – tudomásulvétel végett – mellékelten megküldte az Országos Nemzeti Bizottság 1948. február 6-án kelt, 261/1948. O.N.B. számú körlevelét:

 

Az Országos Nemzeti Bizottság, a Történelmi Emlékbizottság és a Művészeti Tanács körlevele.[29]

 

1948. március 10. – A sajtó már „48-as tér (Mór-kollégium előtt)”-ként tesz említést róla

Az Új Dunántúl 1948. március 10-i számában megjelent a márciusi 14-i ünnepségek programja, amelynek keretében már nem a Szabadságzászló emlékmű felállításáról van szó, hanem csak az alapkő elhelyezéséről a „48-as téren (Mór-kollégium előtt)”.[30]

 

1948. március 12. – A sajtó ismét „48-as tér (Mór-kollégium előtt)”-ként ír a helyszínről

Az Új Dunántúl 1948. március 12-i száma újfent lehozta a márciusi 14-i ünnepségek immár részletesebb programját:

 „A március 14-i ünnepségek programja

Március 15 századik évfordulójának ünnepségei már vasárnap megkezdődnek. Délelőtt 10 órakor nyitják meg a városi Majorossy Imre-múzeum és a Képzőművészek Szabad Szervezete 48-as centenáriumi emlékkiállítását, amelyen Toroczkay Oszvald festőművész mond megnyitó beszédet. 11 órakor a 48-as diákbizottság centenáriumi díszelőadást rendez a Nemzeti Színházban, amelyen dr Ujváry Pál tankerületi főigazgató és Mészáros István, a Diákszövetség pécsi csoportjának titkára beszélnek. Délután 6 órakor lesz a 48-as ifjúsági bizottság által létesítendő szabadságzászló alapkőletétele a 48-as téren (Mór-kollégium előtt), ünnepi beszédet mond Koltai Ferenc, a 48-as megyei bizottság nevében. Utána 7 órakor tartja a pécsi 48-as ifjúság ünnepségét a Kossuth-szobornál. Beszédet mond Kerényi József tanker, ifj. szakelőadó, Heid Jenő, a SzIT-mozgalom megyei ügyvezető elnöke, a diákszövetség részéről pedig Szabó László VIII. gimn. tanuló. Este 7órakor a Bányász Zenekar fáklyás felvonulást rendez a város utcáin, majd 8 órakor kezdődik a Doktor Sándor Kultúrházban a Munkás Kaszinó 48-as vigalmi estje. A március 15-i ünnepségek ismertetésére holnapi számunkban kerül sor.”[31]

 

1948. március 14. – A sajtó újfent a „48-as tér, a Mór kollégium előtt” elnevezést használja

Az Új Dunántúl 1948. március 14-i száma ismét leközölte a március 14. és 15. ünnepségek pécsi műsorát, ahol szintén szerepel a Szabadságzászló alapkőletétele a „48-as téren, a Mór Kollégium előtt”:

„MÁRCIUS 14.

10 órakor a városi múzeum és a Képzőművészek Szabad Szakszervezete 48-as kiállításának ünnnepélyes megnyitása. 11 órakor a 48-as bizottság centenáriumi díszelőadása a Nemzeti Színházban. 18 órakor a 48-as téren, a Mór kollégium előtt a Szabadságzászló alapkőletétele. 19 órakor 48-as ifjúsági bizottság ünnepélye a Kossuth szobornál. 19 órakor a Bányász Zenekar fáklyás felvonulása. 20 órakor „48-as vigalmi est” a Doktor Sándor Kultúrházban

MÁRCIUS 15.

Fél 7 órakor zenés ébresztő. Fél 9 órakor a törvényhatósági bizottság ünnepélyes díszközgyűlése a városházán. 11 órakor centenáriumi emlékünnepély a Széchenyi téren. 16 órakor a Nemzeti Színház ingyenes ünnepi díszelőadása. 16 órakor a SzIT 48-as pihenő felavatása az Üdülőtől a Dömörkapu felé vezető útvonalon. 16 órakor a Nemzeti Sportbizottág és az ifjúsági sportegyesületek közös sportbemutatója a PVSK fedett sportcsarnokában. 17 órakor a város által a pécsi 4. rendőrtanosztály részére adományozott csapatzászló ünnepélyes felavatása a Széchenyi téren. Este fél 8 órakor a Pécsi Zenekedvelők Egyesületének ünnepi hengversenye a Nemzeti Színházban. Este 8 órai kezdettel a Nőegylet, a Belvárosi és a Budai Körök helyiségeiben „48-as vigalmi est”-ek.”[32]

 

Az 1948. március 15-i díszközgyűlés meghívója.[33]

 

1948. március 14. – Távirat a Tájékoztatásügyi Minisztertől[34]

A Tájékoztatásügyi Miniszter nevében Dr. Huszti Dénes külön táviratban kérte a vármegyei és a városi Nemzeti Bizottságtól a folyó évben tartandó centenáriumi ünnepségek minél részletesebb programjának megküldését az országos program sürgős kiadásához kapcsolódóan. Mivel Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottsága nem reagált a megkeresésre, ezért március 18-án dörgedelmes levél érkezett a Miniszterelnökség Centenáris Osztályától:

 

Dr. Huszti Dénes miniszteri tanácsos levele Pécs Város Nemzeti Bizottságának.[35]

 

A fenti felszólítás ellenére azonban csak április 12-én küldött választ a helyi Nemzeti Bizottság, utólag mellékelve az 1948. március 14-i és 15-i ünnepségek részletes munkatervét és egy jegyzőkönyvet a február 19-én tartott 48-as Szabadművelődési Tanács-értekezletről, melyben különböző egyesületek, intézmények ünnepi programtervei szerepelnek. A levélben számos nehézségre panaszkodnak, és példának hozzák fel a Pécs thj. város által elhatározott Petőfi-szoborállítást ügyét, mely szerint a szobor felállításának helyét és időpontját csak többszöri változtatás után, az elmúlt hetekben tudták kitűzni Petőfi halála napjára 1949-ben.

A Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottsága által felküldött válasz nem maradhatott szó nélkül, május 5-én érkezett is a Miniszterelnökség Centenáris Osztályától az újabb dorgálás – ezúttal már Döme Piroska[36] miniszteri tanácsostól –, benne külön kiemelve a Petőfi-szobor ügye, miszerint a „centenáris vonatkozású emlékművek létesítése csak a Magyar Művészeti Tanács előzetes véleményezése alapján kiadott engedélyemmel történhetik”:[37]

 

Döme Piroska miniszteri tanácsos levele Baranya vármegye és Pécs város Nemzeti Bizottságának.[38]

 

Ennek hatására dr. Erdélyi Ernő, a Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottsága titkára május 13-án felkéri két, a városban székelő – Baranya vármegyei és Pécs thj. városi – levéltár vezetőjét, hogy adjon tájékoztatást Baranya vármegye, illetve Pécs szerepéről a magyar szabadságharc eseményeivel kapcsolatban.[39] Még aznap, május 13-án a Miniszterelnökség Centenáris Osztálya sürgetésére újabb levél érkezik ez ügyben, ezúttal az Országos Nemzeti Bizottság Főtitkárságától:

 

Az Országos Nemzeti Bizottság levele Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottságának.[40]

 

Másnap, május 14-én megszületik a válaszlevél a Miniszterelnökség Centenáris Osztályának címezve, amelyben „Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottsága […] elhatározta, hogy folyó év október 3-án Batthyány Kázmér Pécsre történő bevonulásának évfordulóját megünnepli. […] utasította a Nemzeti Bizottság titkári hivatalát, hogy az év második felére és az 1949-es esztendőre sürgősen készítse el programmtervezetét és azt a centenáris osztályhoz terjessze fel.”[41]A fenti levelet 1948. június 9-én másolatban megküldték az Országos Nemzeti Bizottság Főtitkárságának is.[42]

Mindeközben május 18-án dr. Mérő József[43] vármegyei főlevéltárnok megküldi válaszlevelét Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottságának az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Baranyai eseményeiről:

 

Dr. Mérő József vármegyei főlevéltáros válaszlevele Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottságának.[44]

 

1948. március 17. – A sajtó „Szabadság Zászló tér”-ként tesz említést róla

A fenti levélváltás közben az Új Dunántúl 1948. március 17-i számában megjelent cikk szerint vasárnap délután 4 órakor nagyszámú résztvevő előtt helyezték el a „Szabadság Zászló téren” a 48-as zászló alapkövét.[45]

 

1949. július 5. – Végre megszületett a döntés, létrejön a 48-as tér

Pécs thj. város törvényhatósági kisgyűlésének 1949. évi július 5-én megtartott ülése alkalmával készült jegyzőkönyv szerint: „A város tanácsa ismerteti [...] a város műszaki ügyosztályának azt a javaslatát, amelyben a Mór kollégium előtti, eddig névtelen térnek 48-as térre való elnevezését kéri.

A város tanácsa a kérelmet megvizsgálta és azt az utcaelnevező bizottság is tárgyalás alá vette. Ennek eredményeként a város tanácsa javasolja, hogy a Pécs gyárvárosi iskola előtti teret Puskin térnek nevezzék el, a Mór kollégium előtti teret pedig 48-as térnek.”[46] A városi kisgyűlés – a városi tanács előterjesztésére és az utcaelnevező bizottság egyhangú javaslatára – a Mór kollégium előtti teret tehát 48-as térnek nevezi el. Indoklásként pedig a következővel szolgál: „A Mór kollégium előtti térelnevezéssel a legfőbb szempontja a kisgyűlésnek az volt, hogy ezévben kerül felállításra a téren Petőfi, a nagy szabadságköltőnek a szobra, és fogja hirdetni Pécsett az 1848-as forradalmi események örök emlékezetét.”[47]

 

1949. november 29. – A Petőfi-szobor avatása a Negyvennyolcas téren

A Dunántúli Napló 1949. november 27-i számában megjelent cikk szerint november 29-én – a város felszabadulásának ötödik évfordulója alkalmával tartandó rendezvénysorozat egyik állomásaként – leleplezik Petőfi Sándor szobrát, Borsos Miklós szobrászművész alkotását a Negyvennyolcas téren.[48]

 


[1] SZABÓ 1998. 215.

[2] GERŐ 1993. 403–404.

[3] GERŐ 1993. 404–405.

[4] GERŐ 1993. 405–406.

[5] HORVÁTH 1998. 32.

[6] GERŐ 1993. 408.

[7]Nemzeti Bizottságok (NB-ok): a helyi hatalom átvételére és gyakorlására alakított szervek. Felállításukra az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. jan. 4-i, a közig. újjászervezéséről szóló 14/1945. M. E. sz. rendeletével intézkedett. Az első ~ már ezt megelőzően, spontán módon megalakultak (Szeged, 1944. dec. 2.; Debrecen, dec. 5.). A ~ átvették a helyi közig. vezetését, a pol. élet irányítását és az újjáépítés szervezését. A legtöbb helyen felléptek a régi pol. rendszer maradványai ellen. Főhatóságuk a BM volt, de mint pol. szervek a helyi pártszervezetek szövetségeiként működtek. Közig. hatáskörük az 1030/1945. M. E. sz. rendelet alapján a helyi tv. hatóságok és képviselőtestületek megalakulásával megszűnt. Az államhatalom megszilárdulásával, majd a belpol. ellentétek erősödésével párhuzamosan szerepük fokozatosan csökkent. 1949. febr. 5-én szűntek meg.” GELLÉRT 1997. 851.

[8] SZABÓ 1998. 216.

[9] 1948. évi XXIII. tc. (https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=94800023.TV) [2018.03.10.]

[10] Ugyan 1780-ban Mária Terézia „de jure” szabad királyi városi rangra emelte Pécset, azonban a város „de facto” csak 1848 áprilisától élvezhette teljes körűen jogosítványait (úm. követküldés az Országgyűlésre) szemben más szabad királyi városokkal. Lásd: A pécsi március 15. Egy voksot… 1948. 7.

[11]„Pécs város közgyűlése 1848. március 19-én a forradalmi események főbb szereplőit: Batthyány Lajost, Deák Ferencet, Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt, Vörösmarty Mihályt, Perczel Miklóst, Szemere Bertalant és Petőfi Sándort a város díszpolgáraivá választotta.” PESTI 2013. 338.

[12] „Kossuth Lajos halálhíre megdöbbentette a pécsi polgárokat, ezért 1894 áprilisában Pécs szab. kir. város törvényhatósági bizottsága úgy döntött, hogy emlékművet állít Kossuth Lajos tiszteletére. A helyi újság (Pécsi Napló) gyűjtést indított a szobor költségeinek biztosítására. Kossuth Lajos szobrát 1908-ban állították fel végül a Majláth téren.” PESTI 2013. 254.

[13] A II. világháború után időszakban a pécsi utcanév-változtatások meglehetősen tendenciózusak voltak, igyekeztek az ideológusok által prekommunistának beállított baloldali, forradalmi, illetve szovjet-orosz neveket választani. Kivételek persze vannak, hiszen az „elfogadott kánonba” nem kerültek be olyan nevek, mint Klapka, Kölcsey, Vörösmarty, Ady, Bem, Damjanich, Zrínyi ezért ezen utcanevek is áldozatául estek a változásoknak. Lásd: Utcanévváltozások 1945 és 1950 között. Nagy Imre Gábor főlevéltáros kigyűjtése az MNL BaML IV. 1407. g. Pécs város polgármesterének irataiból. (E-v-30022/1949)

[14] PESTI 2013. 363.

[15] PESTI 2013. 251.

[16] TREBBIN 2006. 89.

[17] PESTI 2013. 319.

[18] MNL BaML XV. 9. Pvt. 186.

[19] TEGZES 2010. 265–284.

[20] TEGZES 2010. 267–280.

[21] MNL BaML IV. 1407. h. F-v-7-30367/1948.

[22] MNL BaML IV. 1407. h. F-v-7-30367/1948.

[23] MNL BaML IV. 1402. Közgyűlési jkv. 87/1948.

[24] TEGZES 2010. 281.

[25]„Rosta László, Reiner (Miskolc, 1903. jan.Párizs, 1963): jogász. Kezdetben gépgyári tisztviselő, majd az autó és mezőgazdsági szakmában önálló kereskedő. 1942-43-ban Ukrajnában büntetőszázadban munkaszolgálatos. 1945. jan.-ban a Bp.-i Nemzeti Bizottság titkárságára került, s ápr. 1-jétől megbízást kapott a polgármesteri hivatal vezetésére. Még ugyanebben az évben a törvényhatósági elnöki hivatal vezetője, 1946-tól tanácsnok. 1945-1948-ban a Bp.-i Nemzeti Bizottság titkára az Orsz. Nemzeti Bizottság ügyvezető titkára. Érdemeit Köztársasági Érdemrenddel ismerték el. 1948-tól külföldön élt.” KENYERES 1994. 765.

[26] MNL BaML XVII. 1. 111/1948. sz. ügyirat, 516/1947. sz. irat, 1947. december 19.

[27] MNL BaML XVII. 1. 54/1948. sz. irat

[28] A 48-as ifjúsági bizottság rendezi… 1948. 3.

[29] MNL BaML XVII. 1. 64/1948. sz. ügyirat, 261/1948. O.N.B. sz. irat, 1948. február 6.

[30] Felszabadult lélekkel ünnepli Pécs… 1948. 3.

[31] Március 15-én avatják fel a dömörkapui… 1948. 3.

[32] Márciusi ünnepségek műsora. 1948. 2.

[33] MNL BaML IV. 1407. g. E-14-1427/1948.

[34] Bár a tájékoztatásügyi miniszteri állás megszüntetéséről szóló 1948. évi I. törvény alapján 1948. január 26-án megszűnt ez a poszt, a centenáriumi ünnepségekkel kapcsolatos feladatokat 1948 áprilisáig a Miniszterelnökség Centenáris Osztályának vezetője, dr. Huszti Dénes miniszteri tanácsos látta el. VIDA-VÖRÖS 2005. 168.

[35] MNL BaML XVII. 1. 111/1948. sz. ügyirat, c.411. sz. irat, 1948. március 18.

[36] Dr. Huszti Dénes – lemondása után – 1948 áprilisától feladatait a Miniszterelnökség Centenáris Osztályának helyettes vezetője, Döme Piroska vette át. Lásd: Döme Piroska életútja. (http://drseres.com/piroska/eletutam.htm) [2018.03.10.]

[37] MNL BaML XVII. 1. 133/1948. sz. ügyirat, Döme Piroska miniszteri tanácsos levele Baranya vármegye és Pécs város Nemzeti Bizottságának. c/1263/1948. sz. irat, 1948. május 5.

[38] MNL BaML XVII. 1. 133/1948. sz. ügyirat, c/1263/1948. sz. irat, 1948. május 5.

[39] MNL BaML XVII. 1. 133/1948. sz. ügyirat, Dr. Erdélyi Ernő titkár levele vármegyei főlevéltáros úrnak 1948. május 13., illetve Dr. Erdélyi Ernő titkár levele városi főlevéltárnok úrnak 1948. május 13.

[40] MNL BaML XVII. 1. 133/1948. sz. ügyirat, 261/1948. O.N.B. sz. irat, 1948. május 13.

[41] MNL BaML XVII. 1. 133/1948. sz. ügyirat, Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottság levele a Miniszterelnökség Centenáris Osztályának. 133/1948. 1948. május 13.

[42] MNL BaML XVII. 1. 133/1948. sz. ügyirat, Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottság levele az Országos Nemzeti Bizottság Főtitkárságának. ad.133/1948. 1948. június 9.

[43]„Dr. Mérő József […] A Baranya megyei Bólyban született 1879. november 3-án kisiparos családból: atyja falusi asztalosmester volt. A középiskola alsó osztályait Baján, felső osztályait pedig Pécsett végezte. Utána a budapesti egyetem r. kat. teológiai karának lett hallgatója, s ugyanitt szerzett doktori oklevelet 1908-ban. Tanulmányútra Rómába is kiküldték. 1903—1919-ig r. kat. egyházi alkalmazásban volt mint káplán, püspöki levéltáros, szentszéki jegyző, majd püspöki titkár. De 1919-ben az egyházi szolgálatból kilépett, megnősült és 1922-ig magántanítással foglalkozott. Elődjének árvaszéki ülnökké történt megválasztása után, 1922. február 15-én Baranya megye helyettes allevéltárosává nevezték ki azzal, hogy az 1883. évi I. tc. alapján a vármegyei levéltárnoki állás elnyeréséhez szükséges alaki képesítés megszerzését fél éven belül igazolja. Másfél hónap sem telt el, amikor Mérő József bemutatta megyéjének az Országos Levéltárban szerzett levéltárosi képesítését, s így a főispán 1922. március 25-én kinevezte allevéltárossá, illetve megerősítette eddig viselt állásában. Még ugyanez év szeptemberében a megye főlevéltárnoka lett. A levéltári teendők végzésén kívül Baranya megyénél 1929—1947 között az anyakönyvi, törvényesítési, névváltoztatási, házasságkihirdetési, körözési, ipari, vásári, sajtó-, egyesületi, illetőségi, állampolgársági ügyeknek is előadója volt, 1947-ben a megye nyugdíjazta, de 1950 végén, a levéltárak állami kezelésbe vételekor ismét levéltári szolgálatba hívták, és levéltárosként dolgozott 1957 tavaszáig, amikor 77 éves korában végleg nyugdíjba ment. Ami irodalmi munkásságát illeti: szerkesztette Baranya vármegye Hivatalos Lapját 1933—1944-ig, írt egy rövid Összefoglalót Baranya vármegye történetéről, néhány dolgozatot a levéltári anyag selejtezéséről a Levéltári Híradóban, kisebb helytörténeti cikkeket a Dunántúli Naplóban és a Pécsi Műszaki Szemlében. […] Hosszú levéltári munkásság után 1963. december 27-én halt meg 84. évében, csendben, visszavonultan.” KOPASZ 1966. 173.

[44] MNL BaML XVII. 1. 133/1948. sz. ügyirat, Mérő József vármegyei főlevéltáros válaszlevele Baranya vármegye és Pécs thj. város Nemzeti Bizottságának. 1948. május 18.

[45] Elhelyezték a Szabadság zászló alapkövét. 1948. 3.

[46] MNL BaML IV. 1407. g. E-v-30022/1949.

[47] MNL BaML IV. 1407. g. E-v-30022/1949.

[48] Pécs felszabadulásának ötödik évfordulója. 1949. 3.

A Negyvennyolcas tér kialakulása képeken

A pécsi Budai-külváros Irányi Dániel (ma Búza)a tértől délre eső terület,  és az azt K-Ny irányba átszelő, jelentős városi átmenő forgalmú Rákóczi úttól Délre, illetve a Siklósi külváros K-i részén elhelyezkedő katonai objektumoktól K-re elterülő katonai gyakorlótérnek a részleges beépülésével alakult ki az a teresedés, amely a későbbi Negyvennyolcas tér fokozatos kialakulásához vezetett.

Pécs város térképe, részlet a Budai-külvárosi területről, 1926.b

 

Elsőként a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1914 szeptemberében átadott új Rákóczi úti tömbje épült fel, amelyben aztán 1922. december végén a volt Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem kapott elhelyezést.c

A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem K-i szárnya zárta le Ny-ról a teret.d

 

Ezt követően 1929-ben adták át a Szent Mór-kollégium (Collegium Maurinum) épületét, amely a Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem jogász-, orvos- és bölcsész hallgatói számára nyújtott otthont.e

A Szent Mór-kollégium épülete az átadás után, látható, hogy az épület előtti terület még nincs parkosítva.f

 

A Szent Mór-kollégium Ny-i oldala, balra a Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem épületének sarka, tőle jobbra pedig a Pécsi M. Kir. Állami Fa- és Fémipari Szakiskola tömbje, a kép jobb oldalán hátul pedig a 3 emeletes egyetemi tanári bérház látható, a „Mór-kollégium előtti tér” még itt sincs parkosítva.g

 

A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem K-i szárnya a Szent Mór-kollégiummal és az Országzászlóval az immár „Országzászló tér”-nek nevezett területen.h

 

1929-ben az Irányi Dániel tér D-i oldalán, a Rákóczi úttól É-ra épült fel a Pécsi Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola új tömbje.i

A Pécsi M. Kir. Állami Fa- és Fémipari Szakiskola épülete képeslapon, az épület előtti terület láthatóan ekkor még nincs parkosítva.j

 

A Pécsi M. Kir. Állami Fa- és Fémipari Szakiskola épülete a már parkosított „Országzászló tér” északi oldalán.k

 

Szintén 1929-ben kezdték építeni a Szent Mór-kollégiumtól K-re fekvő telken az Országos Stefánia Szövetség Anya- és Csecsemővédő Otthonát, illetve attól D-re az egyetemi tanárok elhelyezésére szolgáló háromemeletes bérházat, amely a Pécs-Külváros vasútállomástól az Irányi Dániel térig vezető Dulánszky Nándor (ma Vargha Damján) utca Ny-i oldalán áll.

Az Országos Stefánia Szövetség Anya- és Csecsemővédő Otthonának épülete, illetve az egyetemi tanárok bérháza.l

 

Pécs város térképe, részlet a Budai-külvárosi területről, 1931.m

 

a „A budai külváros „főtere” volt az Irányi Dániel tér, melynek története során többször is változott a neve. 1804: Barom piac, Fich Platz, 1817: Vieh Platz, 1843: Marhatér, 1856: Marhavásártér, 1864: Vásártér, 1885: Vásártér (de egyre gyakrabban emlegetik Búza térnek), 1910-től Irányi Dániel tér. Nemcsak területileg határolható be, hanem időben is. Közel 200 évig volt meghatározó közkedvelt ipari, kereskedelmi, közlekedési és kulturális helyszíne a városnak. Az 1760-80-as években kezdődik a története, s 1980-ban ért véget, amikor lebontották a keleti oldalát.” B. HORVÁTH 2010. 107.

b MNL BaML XV. 9. Pvt. 158.

c A Pécsi Állami Főreáliskola értesítője 1923. 3.

d MaNDA. Pécs. Központi Egyetem. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/368496) [2018.03.09.]

e A pécsi Szent Mór Kollégium története (http://aok.pte.hu/hu/menu/menupont/181) [2018.03.09.]

f MaNDA. Egyetemi Szent Mór-Kollégium - Pécs. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/600570) [2018.03.09.]

g MaNDA. A Szent Mór Kollégium építése. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/368773) [2018.03.09.]

h MaNDA. Jogi egyetemi parkrészlet 1936-ban. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/584805) [2018.03.09.]

i A Pécsi Zipernowszky Károly Ipari Szakközépiskola Évkönyve 1997. 26.

j MaNDA. Fa- és fémipari iskola 1922-ben. (Az épület csak 1929-ben került átadásra, így a dátum rosszul van megadva - a szerző megjegyzése -) (http://mandadb.hu/tart/mcitem/587879) [2018.03.09.]

k MaNDA. Magyar Király Állami Fa- és Fémipari Szakiskola.  (http://mandadb.hu/tart/mcitem/373653) [2018.03.09.]

l MaNDA. Stefánia Szövetség anya-csecsemőotthona. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/366633) [2018.03.09.]

m MNL BaML XV. 9. Pvt. 170.

 

FORRÁSOK ÉS IRODALOM:

 

Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára (MNL BaML)

MNL BaML IV. 1402. Pécs Város Törvényhatósági Bizottságának iratai. 1948.

MNL BaML IV. 1407. g. Pécs város polgármesterének iratai. „E” (1946-ban EA, 1947-től I.), Főjegyzői (Elnöki) ügyosztály iratai. 1948–1949.

MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. „F” (1946-tól V.), Műszaki ügyosztály iratai. 1948.

MNL BaML XV. 9. Pécs város térképeinek gyűjteménye. 1926–1942

MNL BaML XVII.1. Baranya Megye és Pécs Város Nemzeti Bizottsága iratai. 1948–1949.

 

Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA)

MaNDA. Pécs. Központi Egyetem. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/368496) [2018.03.09.]

MaNDA. Egyetemi Szent Mór-Kollégium - Pécs. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/600570) [2018.03.09.]

MaNDA. A Szent Mór Kollégium építése. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/368773) [2018.03.09.]

MaNDA. Jogi egyetemi parkrészlet 1936-ban. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/584805) [2018.03.09.]

MaNDA. Fa- és fémipari iskola 1922-ben. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/587879) [2018.03.09.]

MaNDA. Magyar Király Állami Fa- és Fémipari Szakiskola. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/373653) [2018.03.09.]

MaNDA. Stefánia Szövetség anya-csecsemőotthona. (http://mandadb.hu/tart/mcitem/366633) [2018.03.09.]

 

1948. évi XXIII. tc. (https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=94800023.TV) [2018.03.10.]

 

A 48-as ifjúsági bizottság rendezi… 1948. = A 48-as ifjúsági bizottság rendezi a centennáris ünnepségeket. Új Dunántúl, 1948. február 12. 3.

A Pécsi Állami Főreáliskola értesítője 1923. = A Pécsi Állami Főreáliskola 1922–23. tanévi értesítője. Pécs, 1923.

A pécsi március 15. Egy voksot… 1948. = A pécsi március 15. Egy voksot kap az ősi város. Új Dunántúl, 1948. március 14. 7.

A Pécsi Zipernowszky Károly Ipari Szakközépiskola Évkönyve 1997. = A Pécsi Zipernowszky Károly Ipari Szakközépiskola Évkönyve. Az 1996–97. iskolai évről. Az iskola fennállásának 85. évében. Dr. Bartha Árpád (szerk.), Pécs, 1997.

B. HORVÁTH 2010 = B. Horváth Csilla: Az Irányi Dániel (Búza) tér történetéhez. A harangöntőműhely és környéke. In: Utcák, terek, épületek Pécsett. Baranyai történelmi közlemények 4., Márfi Attila (szerk.), BML, Pécs, 2010. 105–120.

Döme Piroska életútja (http://drseres.com/piroska/eletutam.htm) [2018.03.10.]

Elhelyezték a Szabadság zászló alapkövét. 1948. = Elhelyezték a Szabadság zászló alapkövét. Új Dunántúl, 1948. március 17. 3.

Felszabadult lélekkel ünnepli Pécs… 1948. = Felszabadult lélekkel ünnepli Pécs a szabadságharc 100. évfordulóját. Új Dunántúl, 1948. március 10. 3.

GELLÉRT 1997 = Gellért Tibor: Nemzeti Bizottságok. In: Magyarország a második világháborúban. Lexikon A–Zs. Sipos Péter (főszerk.), PETIT REAL Könyvkiadó, Budapest, 1997.

GERŐ 1993 = Gerő András: Magyar Polgárosodás. Atlantisz, Budapest, 1993.

HORVÁTH 1998 = Horváth Zsolt: Propaganda és történelem. 1848 századik évfordulójának ünneplése. In: História. 1998/3. 32–34.

KENYERES 1994 = Rosta László. In: Magyar Életrajzi Lexikon (1978–1991). Kenyeres Ágnes (főszerk.), Akadémiai, Budapest, 1994. 765.

KOPASZ 1966. = Kopasz Gábor: Mérő József (1879–1963) In: Levéltári Közlemények, 1966/1. 173.

Március 15-én avatják fel a dömörkapui… 1948. = Március 15-én avatják fel a dömörkapui 48-as emlékművet. A március 14-i ünnepségek programja. Új Dunántúl, 1948. március 12. 3.

Márciusi ünnepségek műsora. 1948. = Márciusi ünnepségek műsora. Új Dunántúl, 1948. március 14. 2.

Pécs felszabadulásának ötödik évfordulója. 1949. = Pécs felszabadulásának ötödik évfordulója. Kedden díszközgyűlést tart a város, megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet és leleplezik a Petőfi-szobrot. Dunántúli Napló, 1949. november 27. 3.

PESTI 2013 = Pesti János: Pécs utcanevei 1554-2004. Kronosz, Pécs, 2013.

SZABÓ 1998 = Szabó Róbert: Politikai propaganda és történelmi ünnep. In: Történelmi Szemle, 1998/3–4. 215–227.

TEGZES 2010 = Tegzes Ferenc: Egy tér a revíziós politika szolgálatában - A Pécsi Országzászló szerepe a város társadalmi életében. In: Utcák, terek, épületek Pécsett. Baranyai történelmi közlemények 4., Márfi Attila (szerk.), BML, Pécs, 2010. 265–284.

TREBBIN 2006 = Trebbin Ágost: Pécsi színek és hangulatok. Várostörténeti barangolások. Pécs, 2006. 89–91.

VIDA–VÖRÖS 2005 = Vida István–Vörös Vince: Huszti Dénes. In: Országgyűlés Almanachja 1947. szeptember 16. – 1949. április 12., Marelyn Kiss József–Vida István (főszerk.), Budapest, 2005. 168–169.

Utolsó frissítés:

2018.03.19.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges